2014. október 17., péntek

Mi történik a halál után?


Tévedsz, ha a halált úgy képzeled el, mint valami mozit, amelyben lepereg előtted életed filmje.
A halálnak mások a törvényei, mint a földi életnek.
Tehát nem a testi tapasztalataid szerint vagy jelen benne, hanem a test nélküliség, a lelkiséged megélése alapján.



Így kénytelen vagy elvonatkoztatni attól ami életed ideje alatt veled történt, és abban leszel jelen, ami benned történt. Ez azt jelenti, hogy nem az események játszódnak le, nem életed története pereg le előtted, hanem mindazt éled újra, amit lélekben is megéltél a különböző helyzetekben, a kapcsolataidban, a döntéseidben. 
A halál pillanata egyfajta szembesítés. Nem az emlékek felidézéséről szól, így nem az lesz érdekes amit látsz. A régi izgalmas eseményeket, célokat jelentéktelennek fogod érezni. De látni fogod mindazt, ami téged mint lelket vezetett egyik állapotból a másikba. Sajnos az ember a spirituális élményeit is úgy képzeli el, ahogy itt a földön szokta megélni a történéseket. De amikor meghal, kénytelen szembesülni azzal, hogy amivel addig ő önmagát azonosította, amilyenné önmagát megcsinálta az évtizedek folyamán, az nem ő. Az csak egy földi ember. Mivel a földi ember elveszik a halál pillanatában, az maradsz aki valójában mindig is voltál. Nem egy visszaemlékező haldokló, hanem egy lélek által élő lény, akinek minden jelen idejűvé és visszavonhatatlanná válik.

A halált megelőző napokban, és a halált követő napokban is, megváltozik az eltávozó viszonya az őt körülvevő földi világhoz. A történésekhez, az emberekhez, és a saját testéhez sem úgy viszonyul már, ahogy emberként szokott, hanem a benne lévő lélek vizsgál. Bár nekünk embereknek nagyon fontos, hogy szerettünk fizikai testét minél odaadóbb gondossággal lássuk el - hiszen ez kötelességünk -, de a haldokló vagy a frissen elhunyt lélek számára ez nem igazán felfogható. Mert a teste már egyre kevésbé képes számára jelzéseket küldeni, így az ilyen jelzések jelentősége is fokozatosan csökken. Ami igazán fontos, amit igazán lát a lélek, az az a szándék, az a lelki tartalom, ami őt körülveszi, ami őfelé irányul. Emlékezni is már csak érzelmileg tud, és nem a gondolat által. Tehát olyan formában kötődik az itt maradókhoz, hogy azok érzéseit, az őhozzá fűződő lelki kötelékeket, lelki indíttatásokat, az őróla szóló lelki tartalmakat éli át.

A halál éppen ezért nem csak szomorú esemény, hanem egy nagy lehetőség is. Hogy megmutatkozzon mindaz, ami bennünk és köztünk van. Arra a kérdésre, hogy az ember miért éppen akkor hal meg, amikor, és miért nem előbb vagy később, nincs válasz. Mert a szellem számára nincs most, és nincs később. A szellem ugyanis nem időben él, hanem életfeladatokban. És amikor a vállalását teljesítette, vagy attól súlyosan eltér, akkor emelkedik ki a testből törvényszerűen. Isten törvényei és tanításai szerint nem szükséges hogy a lélek magányosnak érezze magát, miután átmegy a láthatatlan világba. Amikor az ember elképzeli a halál utáni létet, azt a magány érzésével azonosítja. Ennek van is alapja, hiszen köztudottan el kell válnia az ember halálakor a léleknek mindattól, ami addig volt, amit addig magáénak mondott, amire addig az érzéseit alapozta. S ezért az ember úgy diagnosztizálja a maga számára a meghalást, mint olyasvalamit, amiben egyedül marad, és önmagára van utalva. Ez egy olyan ősi elképzelés, amelynek kiküszöbölésére már a kezdeti időktől fogva dolgoztak ki módszereket. Például ételt vagy tárgyakat raktak a halott mellé, a kedves állatát eltemették vele, vagy éppen máglyán égették el az özvegyét, esetleg kivégezték a halála okozóját is. Vagy a halálba készülő úgymond magával vitt még néhány embert a pusztulásba hogy azok, hite szerint majd odaát szolgálják.

Mindez azonban az ember tudása a halálról, és inkább a félelmen, mint a spirituális lét ismereteinek fontosságán alapul. Azok a lelkek, akiket médiumok közvetítenek, valójában még nem mentek át a halálon, hiszen nem tudatosult bennük szellemi értelemben, hogy számukra minden ami földi, befejeződött, véget ért. S ezért reakcióik, viselkedésük, megéléseik is részben még emberiek. A Föld közelében lévő lelkek - ha tisztában vannak is a ténnyel hogy ők halottak, mert például lelki szemeikkel látták a saját temetésüket, vagy szembesültek azzal, hogy nem képesek már mozgatni a testüket, hogy hiába szólnak a Földön élőkhöz, valójában még nem szereztek élő tapasztalást arról, hogy ők a halál utáni állapotban élnek. Nem tudják azt ismeretként feldolgozni oly módon, hogy azt önmagukra vonatkoztassák, vagyis átéljék. Tehát az, amit bennük egy médium átél, nem a halál utáni érzése a léleknek, hanem a test elvesztése utáni érzése a léleknek. Az ilyen lélek részben, vagy egészen hiányt, veszteséget, magára maradást, kiközösítettséget él meg mindaddig, míg tovább nem lép. S a halált az ő szellemi tudatával ténylegesen föl nem dolgozza, s eképpen elfogadóvá nem válik más állapotok megélésére. Ez a pszichés jelenség vonatkozik a bolyongó állapotra is, mely lehet szükséges egy adott lélek számára az ő választása alapján, s így lehet az is szükséges neki, hogy Föld-közeli ismeretekre támaszkodjon. Tehát olyan embereket keressen odaát, akik biztonságot jelentenek a számára. Mivel az ő halálukat már elfogadta, az ő haláluk már tudatosult benne, s ez könnyebbé teszi a saját halálának elfogadását is. Ilyen módon segíthet neki egy korábbi szerette, akit életében ismert, de tudja hogy már meghalt, vagy olyan ismerőse, akinek a halálát látta. De segíthet a Földön testben élt léleknek a saját szellemének egy korábbi testöltése is.


/Ha az ember tiszta, nyugodt lelkiállapotban van, akkor halála után meglátja a segítőit, és a fényt követve egy új világba léphet át. Viszont ha az ember lelkében harag, erőszak van, nem látja a segítőit, nem látja a fényt, csak a saját zavart állapotát észleli. Ezt hívják úgy az ezoterikus tanításokban, hogy szürke zóna. A szürke zóna azt az állapotot írja le, amikor valaki negatív lelkiállapotban hal meg, és szürkeség, feketeség, zavarodottság veszi körbe. Ilyenkor a lélek egyedül homályos derengést lát és csak azokkal tud érintkezni, akik ugyanebben a szürke zónában vannak. S ami nagyon érdekes, és az egész köztes létre igaz, hogy mindaz, amit most belső, lelki tartalomnak élünk meg, a köztes létben, halál után mint külső környezet van jelen. Mindaz, ami most a lelkünkben van, a köztes létben szín és forma alakjában körülöttünk jelenik meg. Mindent az „orrunk elé nyomnak”, ami most a saját lelki világunk mélyén zajlik.


Ha valaki szürke zónába kerül, akkor a hátramaradottak részéről az imádkozás, vagy valamelyik halottaskönyv felolvasása nagyon sokat segíthet. Van egy nagyon fontos alapszabály: a köztes létnek az első pár hónapját nagy mértékben befolyásolja az, hogy a hátramaradottak hogyan viszonyulnak az illetőhöz. Ha nem ragaszkodással, hanem szeretettel gondolunk arra, aki meghalt, akkor a szeretetünk segítség számára a köztes létben. De minden olyan neheztelés, meg nem bocsátás, harag, amelyet felé táplálunk, akadályoztató erővé válik. Ezt sok ember ösztönösen érzi, és az a harag, amit valaki esetleg éveken, évtizedeken át táplált magában, szinte magától megszűnik, amikor megtudja, hogy az illető, aki iránt érezte, meghalt.
A másik visszahúzó erő, ha a gyásznak felfokozott formája alakul ki. Ilyen esetben a lélek az optimális 40-50 napnál hosszabb időre is kötődhet a Föld körüli szférához. Ha nagyon nehezen engednek el valakit, aki meghalt, 40-50 nap helyett akár hónapokig vagy évekig itt ragadhat. Olyan is történhet abban az esetben, ha valaki meghal, és erre nem jön rá, hogy szintén itt marad a Föld szférájában, és ugyanúgy hazamegy, vagy elmegy a munkahelyére, mint korábban. Persze azt nem nagyon érti, hogy miért nem válaszolnak neki, amikor ő próbál a többiekkel beszélni. A Ghost című film elég jól bemutatja ezt az állapotot. A film készítői tanulmányozhattak spirituális irodalmat, mert elég szépen visszaadja ez a film azt, ami ilyen esetben történik. forrás : napfenyes.hu/

A Föld-közeli szférákban, a szürke zónában, az alsó világokban megrekedő, illetve innen testesülő szellemek csak Föld-közeli, evilági ismeretekkel rendelkeznek. Az ő számukra az az állapot amelyben vannak, éppen azért keserves, mert megmaradtak azokban az érzéseikben, késztetéseikben, hajlamaikban, amelyekben földi emberként éltek. S így nem képesek tovább élni, s a tisztább világokba eljutni. Ilyenkor sokat számít, hogy a Földön maradt hozzátartozó mennyire köti magához az eltávozni készülő lelket, s mennyire tartja őt vissza. Amikor valakit elveszítünk, aki hosszú ideig közel állt hozzánk, bizony nagyon nehéz őt elengedni, tőle elválni, még akkor is, ha megpróbáltunk felkészülni a halálára. Akit szeretsz, az élő marad a számodra. És ha elég hited van, akkor azt is tudod, hogy ő valóban él tovább, csak máshol. Éppen ezért ilyenkor fokozódik a lelkedben a másvilág iránti nyitottság, mert vágysz a kapcsolat folytatására. És nehéz elfogadni, hogy a kapcsolatnak az a formája, amelyben eddig ezen a Földön együtt voltatok, most véget ért. Ilyenkor gyakran súlyos anyagi teher is nehezedik az itt maradottakra, hiszen valahogy - legalább a hétköznapokban - be kell tölteni azt az űrt, amit a másik hagyott. Mert nem csak a közvetlen lelki, emberi jelenléte hiányzik, hanem sokszor az a gyakorlati segítség is, ami az ő földi munkája révén könnyebbé tette a ti életeteket, a te életedet is. Megértem, hogy keresed magadban annak lehetőségét, hogy újra beszélni tudj azzal, aki eltávozott, hiszen hasonló indíttatásból gyakran fordulnak az emberek halottlátókhoz, vesznek részt úgynevezett asztaltáncoltató szeánszokon, keresve valami rést a két világ között, hogy meggyőződhessenek arról, hogy az ő hozzátartozójuk jól van, jó helyen van. Vagy esetleg megkapják odaátról a saját életük folytatására irányuló tanácsokat. Ha nem akarod hogy csúnyán becsapjanak, és nem akarod hogy magadat is bajba keverve ártsál annak a szerettednek, aki meghalt, vagy akik még körülötted élnek, arra kérlek, döntésedben mérlegeld hogy érdemes-e hinned a könnyen kínálkozó lehetőségeknek, melyek a túlvilág kutatására ösztönöznek.

A lélek a test halála után - különösen ha segíteni szeretne a hozzátartozóknak -, még negyven napig a szerettei körében maradhat. Esetleg küldhet nekik jeleket, szeretetteljes érzéseket, vagy figyelmeztethet, taníthat, ha erre Istentől engedélyt kap. A negyven nap elteltével azonban a tiszta lélek felemelkedik a köztes zónából. Utána már nem mint az általad ismert földi ember, hanem mint lélek szeret téged. És úgy válik el tőled, hogy megőriz a lelke emlékezetében.
/Ebben a 40-50 napban, ameddig optimális esetben halál után itt a Föld-szféra körül megtalálható az elhunyt lelke, szelleme, általában lezajlik a temetési szertartás. És mivel mindenkit izgat a saját temetése, végig is nézi azt. A halál után kitágulnak az ember érzékszervei, az elhunyt belelát az emberek lelkébe, gondolataiba. És nagyon sokszor egy ilyen temetési szertartáson derül ki, hogy kivel milyen volt valójában a viszonya. Életében becsaphatták, félrevezethették őt, de amikor meghal valaki, úgy kiélesednek az érzékszervei, hogy belelát az itt maradottak lelkébe, a gondolataiba, érzéseibe, és látja, hogy melyik emberben ő milyen érzéseket, emlékeket hív elő. Ez sok esetben nem túl kellemes, nagy csalódásokra ad lehetőséget, de ugyanakkor az őszinteség pillanata is. Megtudja az ember - legkésőbb halála után -, hogy kivel milyen volt a kapcsolata.A temetési szertartást tehát látja az elhunyt is, emiatt úgy kellene azt kialakítani, hogy ne csak az itt maradottaknak legyen segítség, hanem számára is. forrás : napfenyes.hu /

Életünk évtizedei alatt rengeteg súrlódás, ütközés történik, különösen a közelünkben élő emberekkel. Emiatt fájdalmat érezhetünk vagy fájdalmat okozhatunk. A halál, bár a legfájdalmasabb esemény, mégis olyan fájdalmat szabadíthat fel a lélekben - abban aki elmegy, és abban aki itt marad -, amely már nem csupán a szenvedés fájdalma, hanem az abból való továbblépés reménye is. A halál idején - bármilyen módon történt, bármilyen módon érint is az elválás -, mindig bűntudat keletkezik az emberben és a haldokló vagy halott lelkében is. Hiszen a halál szembesítés. Vizsgálatra késztet és elválaszt attól ami történt. Vagyis megadja a feloldás, a megbocsátás, a felejtés ajándékát, hogy tiszta lapot kezdhessünk. Nem szükséges hogy az itt maradt hozzátartozó vagy az elhunyt fájó emlékeket őrizgessen megnehezítve a továbbélés útját. Mivel a lélek is tovább él a túlvilágon, és aki a földi életét folytatja, az is tovább él, a lélekben megőrzött információk a másik lélekről olyan örömteli spirituális köteléket jelenthetnek, ami fölemel az elválás miatti bánatból. Bármi történt is, ha az eltávozott megtapasztalta - akár csak utolsó óráiban is - a felé irányuló szeretetet, vagy az, akitől ő elvált, megtapasztalta az ő lelkének felé irányuló bocsánatkérését, szeretetteljes búcsúját, a legjobb ellátást, útravalót kapta amit kaphatott, amikor eltávozott.

Annak, aki kénytelen eltemetni a másikat, már szintén nem annyira a testi dolgok, a testi emberként átélt helyzetek lesznek fontosak, hanem az a lélekben a másikról megtapasztalt szeretetélmény, ami a test elmúlása után is vele marad. A léleknek a lélek világába történő visszatérése egy könnyebb, tisztább életet jelent. Amikor a lélek elfárad a földi munkában, szüksége van arra, hogy elinduljon az ismeretlen felé, új állapotokat találjon, megnyílhasson, kipihenhesse magát. Vagyis új ismeretei újra erővel tölthessék fel. Annak, aki nem követett el nagy spirituális bűnöket önmaga, mások vagy Isten ellen, valóban egyfajta megváltás a halál, amelyben nem téged hagyott el, hanem azokat a kötelékeket, amik eddig mint lelket akadályozták. Mert önmaga megismerése által szabaddá vált.

Amikor az elhunyt megjelenik egy álomban, az nem mindig azt jelenti, hogy ő valóban ott van, a halottak lelke ugyanis viszonylag alacsony százalékban „jár vissza”. Az a tévhit, amely szerint az elhunytak keresik a kapcsolatot földi hozzátartozóikkal éppen azon a téves tapasztaláson alapul, hogy gyakran (pl. álomban) „látjuk” őket, noha ennek a jelenségnek többnyire nincs spirituális tartalma, csupán az elhunythoz való ragaszkodás, az elhunyt EMLÉKE az, ami ilyenkor jelen van – vagyis a visszaemlékező ember a saját emlékeiből hívja elő újra és újra a halott jelenlétét. (Ezt használják fel pl. a halottlátók, amikor a kapcsolatot létre hozni akaró hozzátartozónak az ő személyes lelki tartalmából kivetítik/megjelenítik a már eltávozott személy szellemét, úgy mintha az tényleg ott volna.)

A halál, bármilyen szörnyű is, szükséges velejárója az emberi életnek. Arra a kérdésre, hogy konkrétan mi történik a halál után, vagyis amikor a Földtől, az anyagitól végleg elválik valaki, több száz szellemi közvetítés után azt tudom neked válaszolni, hogy nem tudom. Én ugyanis ebben a világban élek, úgy ahogy te - emberként. Hogy azok akik elválnak végleg, hogyan élnek tovább, emberileg fel nem fogható. Arról csak általános ismeretek vannak - a közbeeső útról, például a fényről, az alagútról, a hangról -, de az általánosítás mindig tévutakhoz vezet és tévtanokat hoz létre. A halál utáni lét nem olyan dolog, amit az ember megismerhet, mert számunkra, emberek számára felfoghatatlan lelki tartalmak is megjelennek a lélekben odaát. Vagyis a végtelenig tágítható érzéseink, átéléseink egyszerűen nem léteznek még itt a Földön a mi számunkra. Ezért nem is alkothatunk képet magunknak róla....

forrás: agnesmedium

2014. augusztus 19., kedd

Bemutatkozom






Klein Lisa
Tanácsadás, Programszervezés, Tréningek
lisa@mosoly.info
Szervezem a programokat, összehozom az embereket, továbbítom az információt.
Megmutatok csodás módszereket, utakat,
amivel közelebb kerülhetsz
a Valódi Lényedhez.
"Amint a Mennyben, úgy a Földön is! " 





Röviden az eddigi pályafutásom:
1971-ben születtem Móron, Fejér megyében. Átlagos kis család, Anyu, Apu, a Húgom, és Én. (Édesanyám 2010-ben eltávozott )
Általános iskola után Pécsre kerültem, a Leőwey Klára Gimnázium német tagozatára, mivel édesapám sváb, természetes volt a német nyelv tanulása.
Pécsen kollégiumban laktam, és megízleltem a szabadságot, a diákévek szépségét, és egy bizonyos szellemiséget kaptam csodálatos tanáraimtól.
Érettségi után idegenvezetést tanultam az Ibusz-nál, szintén Pécsen, mert ragaszkodtam a kedves városhoz, és az önálló élethez. Egyetemre, főiskolára semmi kedvem nem volt jelentkezni, lusta voltam a könyveket magolni, és nem is igazán láttam mi érdekelne valójában. Megismerkedtem első komoly kapcsolatommal, egy rockzenész fiú személyében, így 4 évig maradtam vele, és Péccsel, eközben voltam sörgyári dolgozó, képesítés nélküli óvónő, munkaügyi és pényzügyi előadó, titkárnő, tv-bemondó, bébiszitter, könyvesbolti eladó! :)
Ezután külföldre kerültem az éjszakába, különböző vendéglátóhelyekben dolgoztam, és megéreztem az anyagi szabadság mámorát is.
Elkezdtem felfedezni a bennem rejlő lehetőségeket…
A pénz esélyt adott arra, hogy nagyot merjek álmodni.
Akkor még nem tudtam, hogy a nagy álomhoz nagy változás kell önmagamban is, mert a személyiségem gyökerei bizony sok sérüléstől szenvedtek.

1993-ban jött a pesti éjszakai élet, diszkók, bárok, drogok, alvilági kapcsolatok… Megkaptam a tapasztalatokat innen is. Aztán elegem lett. Sok csalódás, sok padlóra esés. De a kábitószer profán módon azt is megmutatta mi lehetnék, betekintést adott a szellemi világba, felvázolta a tudat működését, beláttam a lényem rejtett bugyraiba, hogy mennyi energia, képesség, tudás rejlik bennem, és én azt mondtam:-Jó, hát akkor legyen. De igazából, tisztán, és ne csak pillanatokra!


(Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezek a tapasztalások a drogokkal nem jellemzőek mindenkinél, és vannak erős mellékhatásai is, tehát ne érezze senki kipróbálásra buzdításnak! A veszélyekről és az előadásaimról ezzel kapcsolatban itt olvashattok:  http://mosolystudio.blogspot.hu/2014/08/tudat-es-drog-avagy-meddig-jatsszuk-meg.html )

Ekkor abbahagytam a tudatmódosítás ilyenfajta módját. Lassan új barátaim lettek.
Egyre több könyvet olvastam azoktól, akik kezdetben a szellemi ösztönzést adták: Osho, Müller Péter, Popper Péter, Shakti Gwain, James Redfield, Elisabeth Haich, stb.

1997-ben elindultam ismét külföldre, most már tudatosan kihasználva az éjszaka lehetőségeit az utazásra, a világ megismerésére, de még nem tudtam mit akarok kezdeni az életemmel.

Több országban is jártam: Ausztria, Svájc, Németország, Belgium, Dánia, Ciprus, Olaszország, Izland, Írország, Norvégia, Spanyolország, Horvátország, Mexikó, Karib Szigetek-Guadaloupe, Franciaország.
Közben rengeteg viharos szerelmi kapcsolatot éltem át, különböző országok, kultúrák, emberek jöttek mentek. 



Elkezdtek mélyebben ébresztgetni az élettől kapott kisebb nagyobb pofonok. Érdekes módon ebben az időszakban éreztem magam először igazán szabadnak és boldognak is, és ekkor éreztem hálát az életemért, mert tulajdonképpen azt tettem amit akartam: Ha itthon elfogyott a pénzem, új munkát kerestem egy új országban, aztán másikba repültem. Élveztem hogy nő vagyok, és kötöttségektől teljesen mentes. Fiatalos szárnyalás volt, hatalmas magasságok és mélységek. De hosszútávon műküdő párkapcsolatom nem volt, anyagi egzisztenciám a bőröndömben elfért. Ez aztán el is gondolkoztatott, hogy valami baj van, nem kerek a történet.

Ezért 1999-ben, Mexikóban, csakraterápiára jelentkeztem be Myriam Redondo Acosta-hoz, egy ottani gyógyítóhoz, aki később rámutatott a spirituális utamra, feladatomra. Pár évvel később visszautaztam hozzá, hogy tőle tanuljam az Aroma és Csakraterápiát, valamint a Meditációs Technikákat. A mai napig tartom vele a közben kialakult baráti kapcsolatot.


Ezután Magyarországon, fantasztikus véletlenek sorozata után, Vörös Prakash Ákos lett a mesterem, akinek az első valódi megvilágosodás-élményeimet, spirituális megéléseimet köszönhetem Zen-elonulásain, és terápiás csoportjain.
Megerősítésként az élettől, hogy valójában mi is a feladatom, rövid időre saját mesterem lett a párom.
Ekkor láttam meg az ő tükrében a spirituális utamat, bátorítására elkezdtem jógafoglalkozásokat tartani. Megéreztem azt amire mexikói barátnőm már korábban rámutatott, és mint kiderült a születési képletemben is erősen, határozottan jelen van. Segítenem kell az útkeresőket. Foglakozásaimon áthatottak a tőle tanult módszerek, technikák.
2002-től aztán ismét többször voltam még időszakosan külföldön, hogy a megtalált látomást önmagamról és az életről meg is tudjam valósítani.
Pénzre volt szükségem a különböző tanfolyamokra, amik akkor még úgy tűntek, elengedhetetlenek a kivitelezéshez. Több mesterhez, tanítóhoz kapcsolódtam hosszabb rövidebb ideig, és sok új ismeretre, tapasztalásra tettem szert. NLP, Kineziológia, Enneagram, Transzlégzés technikák, Crowly Tarot, Reiki I-II, Pszichokibernetika, Szociokibernetika.
A Mosoly Stúdió tevékenységeit 2003-ban indítottam el Móron, majd Székesfehérvár, Budapest, Bodajk, és Eisenstadt-Ausztria is helyt adott a foglalkozásoknak. Jóga, Transzlégzés,  és a rendszeres Mosoly-Nap volt a kínálatomban, ahol különböző önismereti és meditációs technikákkal találkozhattak a résztvevők.


 2007 Szeptemberétől szüneteltek a foglalkozások, mert egy újabb hosszú önismereti tréningen vettem részt, ugyanis az életem még mindig nem úgy működött -főleg anyagi területen- ami azt tükrözte volna hogy rendben vagyok. Bár a csoportjaimnak jó visszhangja volt és működtek, anyagilag ez nem mutatkozott meg az életemben, állandó külső nehézségek bukkantak fel, és csapolták le az energiámat. Egyértelmű volt hogy tovább kell mennem az úton, van még min dolgozni. 



Ennek során letettem minden felvett identitást, hogy tisztán lássam mégegyszer:  hol vannak még akadályok magamban, mit is akarok, és mi a dolgom ebben a Földi játékban. 

Ekkor a tevékenységeimet átadtam annak, aki a csoportból erre affinitást és elkötelezettséget mutattott. Ő  Husonyicza Gábor, aki  lelkesen és hatékonyan továbbfejlesztette, képezte magát ezeken, valamint újabb területeken is. Gábor a mai napig megtalálható Móron, illetve mára más városokban is. Én eközben immár másodszor, még határozottabban megtaláltam a feladatomat. Megerősödtem abban, hogy jó volt az irány, de kisebb módosításokat tettem a pályán. Az életem anyagi oldala is javult. Így 2009-ben női-csoportokat indítottam, drogprevenciós és önismereti előadásokat tartottam, már nem csak Móron, hanem országszerte különböző helyszíneken. Egyik kedvenc tevékenységemmé vált az Egész-ség napok szervezése is, ahol a már bizonyított, hiteles előadók, gyógyítók, trénerek és módszerek, egészséges életmóddal kapcsolatos dolgok mutatkozhatnak be. 2013-ban Kotroczó Anikónál elvégeztem a Kismama és Baba-Mama jógaoktatói képzést, valamint így közelebb kerültem a Dúlasághoz is. Valamelyest módosult az utam a női energiák irányába, az anyaság csodájára. Kötelességemnek tartom minden nőnek a kezébe adni az ős tudást, a legnagyobb feladatuk természetes és spirituális megélését. A Drogprevenciós tanácsadásaimon egyéni tapasztalataimból tanulva tudok kiutat mutatni, és egyéb elakadásokkal is kereshetnek azok, akiknek mélyebb beszélgetésre van szükségük.

Nem tartok egyetlen technikát és tanítót sem kizárólagosnak, mindig az a legjobb, aki és ami segít, hogy haladni tudjak, és ha már nem visz tovább mert másra van szükség a következő lépcsőhöz, akkor elengedem, hogy megjelenhessen a következő.  Tudom, hogy ha kitartok az úton, a végső mester is megérkezik: A Felébredett Önmagam!
Ha megkérdeznék, hogy a sok tanulás és tréning milyen változást hozott az életembe, akkor először a párkapcsolati területen bekövetkezett gyógyulást tudom felmutatni, azaz a társam, férjem megérkezését, aki most már 9 éve velem van. (Előtte majdnem 15 évig "szenvedtem" a sok nem működő kapcsolattól.)
Sikernek könyvelhetem még el a krízisek gyorsabb lefolyását is az életemben!

Párommal, aki valóban egy tudatos munka végeredményeként került az életembe, igyekszünk őszinték maradni önmagunkhoz, és a másikhoz, és ebben támogatjuk egymást.
Ha kell orvosoljuk az éppen felmerülő élethelyzetek traumáit, vagy a kitűzött céljaink elérését segítjük önmagunk folyamatos "karbantartásával" a már ismert, és akár újabb módszerekkel is. 


Sok tanítóval technikával és irányzattal találkoztam, így másoknak főleg abban tudok segíteni, hogy mivel kezdjék, kihez forduljanak az ő problémájukkal, így a kerülőutakat lerövidítve célirányosan haladhassanak a saját útjaikon.
Az Önismerethez elsősorban DÖNTÉS, ELSZÁNTSÁG és ŐSZINTESÉG kell, a többi megérkezik hozzá!

Szeretettel: Lisa :)

2014. augusztus 14., csütörtök

Tudat és Drog ...avagy, meddig játsszuk még a szerencsétlent?

" Egyes reprezentatív vizsgálatok szerint a fiatalkorúak 43%-a kipróbálta már a drogot.
Ez a tendencia megdöbbentően növekszik.
Az adatgyűjtések szerint egyetlen, drogot próbált fiatal átlagosan öt másik fiatalnak ad "szert", hogy próbálja ki, illetve tizenkét fiatalnak tart élménybeszámolót, pozitívan értékelve a "szer" hatását.

Becslések szerint a világon több mint ötvenmillió ember fogyaszt valamilyen drogot."

Ismerőseim küzöl többen tudják, -nem csináltam titkot belőle- hogy 1993 körül volt egy életszakaszom, amikor nem nélkülöztem a drogokat az életemből, mondjuk úgy hogy  "ezt is kipróbáltam".
Szerencsémre valami folytán nekem segített ráébredni Önmagamra, tanított (sokféleképpen) és arra is rávezetett, hogy hagyjam abba...Ugye milyen profán?
De sajnos nem ez a jellemző! Ráadásul sokan nem tudják, hogy  van más, természetesebb út is a magas ttudatállapotokhoz, energiaszintekhez.

Később elhatároztam hogy megjárom ezt a másik  utat: Jöttek a spirituális megtapasztalások, különböző tréningek, iskolák, terápiák, és ezek folytán rájöttem, hogy bizony annak ellenére, hogy elméletben segített a drog, gyakorlatban nagyon sokmindent kellett megtanulnom, és főként megtennem, hogy utolérjem azt, ami a fejemben már "megvolt".
Kb tíz évembe tellett a magam után szaladás, és persze még mindig lehet fejlődni, de már a nyakamon van a fejem, és nem húsz méterrel a testem felett, valahol a lila ködben. (Ami klassz hely, de ha ott maradsz...)

A drogoknak összetett, és abszolút egyénfüggő hatásai vannak. Mindenkinél más!!

Ezért nem lehet sajnos a rendőrségi drogprevenciókat igazán komolyan venni, mert átlagot próbálnak bemutatni egy abszolút széles skálán mozgó tartományból.
Nem ad tiszta képet.
Megfélemlítéssel nem lehet a drogprevenciót hatékonyan alkalmazni.
Elhatároztam hogy sokéves tapasztalataim, és az ezt követő tanulmányaim összegzéséből szeretnék kellően tiszta, elfogulatlan képet adni szülőknek, gyerekeknek,  felhasználóknak, vagy egyszerű érdeklődőknek.

 Minden szempontból megvilágítom a drogos állapotot, testi, lelki, szellemi szintű hatásokat, a velejáró kockázatot és más szerekkel való kölcsönhatását.


Szeretném ha a tisztánlátás és a megértés, nem pedig a félelemkeltés motiválná az egyéneket arra, hogy tegyék le a szereket.
Ha végre tisztán látsz, rájössz, hogy te elhitted, hogy nem vagy képes arra, amit droggal átélsz.
Engedd meg, hogy megtapasztald, hogy ez nem igaz! Ne legyél továbbra is az a szerencsétlen, akinek csak a drog adhat valami plusszt az életébe!


Az előadások témája olyan szempontból is képet ad, hogy a mai politikai és gazdasági játszmázásban hogyan lett valami legális illetve illegális. Vannak ugyanis gyógyszerek amik lekörözik egyes disco-drogok káros hatását, mégis felírják a pácienseknek! (nem beszélve az alkoholról)
Miért is? És akkor ki drogos? Tulajdonképpen majdnem mindenki(!) használ valamit, amivel a hangulatát stimulálja. Nem is ez a baj. Hanem amikor a szer átveszi az irányítást, amikor a szervezet már nem képes fenntartani az egyensúlyt, amikor eltűnik az egészséges élet egy illuzórikus álomvilágban...Amikor már elhitted, hogy te nem vagy elég jó!"
Bizalomal forduljatok felém minden kérdésetekkel!
Előadások havonta egyszer vannak, általában hétvégén: Figyeld a hirdetéseket!
A terápiákat munkatársakkal együtt végzem. Egyéni beszélgetésre bármikor jelentkezhetsz, időpontegyeztetéssel.
Szeretettel: Lisa

elérhetőség: lisa@mosoly.info

2014. március 31., hétfő

A valódi gyógyulás a mintából táplálkozik

Először is szeretnék egy idézetet megosztani ami inspirált a bejegyzés megírására:
"A spirituális, ezoterikus vagy életvezetési tanítónak valóban nem kell szeplőtelennek lenni, hogy egy rendszert átadjon úgy, hogy a tanítvány azt használni tudja.
DE eredményeket fel kell mutatnia azon a téren, amiről tanít!
Legalább pár lépéssel a tanítvány előtt kell járnia abban a témában.
Tehát ha jó tanítót akarsz, ne azt nézd tökéletes-e, elég ha a tanulni vágyott témában elért eredményei arról tanúskodnak, hogy jól halad az úton, amiről beszél!
A mester az más, ő egy az egyben azt éli már amit tanít, élete is a tanítás maga.
Ezt tartsd szem előtt, ha valamilyen csoporthoz vagy tanítóhoz csatlakozol.
Igenis figyeld meg a hétköznapi embert, ha tanulni szeretnél tőle,
és ne a hangzatos reklámokra hallgass!
Nem csak a gyermek másol öntudatlanul,
hanem a felnőtt is, és nem azt amiről beszélnek neki,
hanem a példát amit lát!
Furcsa lenne, ha egy folyamatosan párkapcsolati problémákkal küszködő nőhöz mennél párkapcsolati tréningre, vagy egy adósságokban úszó ember tanítana a sikeres befektetésekről, ugye?
Na hát erről beszélek. Figyelj a jelekre! " (Neela Cavegn)

Annak idején volt egy kedves kineziológia oktatóm, aki az oldások tanítása közben azt mondta:
- Nem az a fontos hogy a terapeuta milyen eszközzel nyúl hozzád, mert az csak talán egy tizede a dolognak, a lényeg a két tudatalatti találkozása kapcsolódása eközben. Ha annak, aki az oldást végzi, van már pozitív tapasztalata, amit közvetlen átélt, vagy eredménye, amit elért az életben, az tud benned is változást, gyógyulást elindítani.
Nehezebb egy férfinek a női problémákat gyógyítani például, de nem lehetetlen, mert a közös forráshoz is lehet kapcsolódni ilyenkor - amiben minden információ és minta megvan - de az első és gyorsabb "csere és átadás" az mindig a két jelenlévő személy között történik! 


Ha tanítóhoz mész hosszútávú folyamatra, nagyon nézd meg mit szeretnél elsőkézből átvenni tőle, mert a minta először a személyes anyagból másolódik. Tovább tart a változás, tisztulás, ha még az ő fel nem dolgozott hozadékait is átveszed közben. Nincsenek véletlen találkozások természetesen, ezért mondják hogy a tanító is tanuló, és bizony ilyenkor valóban így is van.
A tanulóival együtt pucolgatják láthatatlan szinteken egymást. A kérdés, hogy mennyire vagy célirányos, és szeretnél kisebb köröket futni.
Légy következetes!
Ha szeretnél anyagilag fejlődni sikeresebb lenni, akkor nem árt, ha olyasvalakivel kapcsolódsz, aki már elért üzleti sikereket is, és nem csak egy területen!  A bőségre nyitott ember ugyanis mindenhol bőséget tud teremteni.
Ezért nem mennék el olyan jógaoktatóhoz sem, akinek nem látok az oldalán egy rövid bemutatkozást, vagy legalább nem ismerem őt már személyesen,
így tudom, hogy milyen az élete körvonalakban.
Még egyszer: nem kell, hogy tökéletes legyen!
Úgyis olyannal akadnánk össze, aki vagy tükröt tart elénk
(elnyomott sérüléseinket gyakran csak így vesszük észre - feltéve, ha látunk nem csak nézünk...!) , vagy mintát!
Válassz tudatosan jó mintákat!
Feltéve persze, ha már elég jól ismered a sérüléseidet,  a dolgozni-valóidat!
Akkor tudhatod ugyanis, hogy mi a cél, mi az amit el kell érned, fel kell oldanod!
Mert a jóga is összekapcsolja az embereket, a nagy közösben átmegy minden tapasztalás.
 (sőt minden közös tevékenység hosszútávon, de ez már a karma témája is, maradjunk ezen a területen)
A mestereknél pedig pláne ez a helyzet:


"A mesterek nem tanítják az igazságot; az igazságot nem lehet tanítani.
Az igazságot csak átadni lehet, és ez túl van minden szentíráson,
minden szón. Ez egy közvetlen átadás, egy transzmisszió;
a mester energiája energiát gerjeszt benned. Ez egyfajta szinkronicitás..."
(OSHO) 

Nem csak a mester adja át a mintáit! Ez van.
Mindenki akire kinyílsz, akivel mélyebb kapcsolatba kerülsz, és van felületed arra a tapasztalásra.
Ezért mondják, hogy a valódi emberismeret a szíven keresztül történik.
Belül fogod megtapasztalni a másikat, ott, ahol végtelenül több információ mehet át, mint amennyit egy beszélgetéskor te meghallasz a másikról.
Nem az lesz a fontos amit mond, hanem a benyomásod. Ha tényleg nyitva, szívvel vagy jelen, és figyelsz közben magadra ! Amit érzel,  az a másik veled kapcsolatos energiája, és nem az amit mond!
Az csak a felszín! ;)
Tanulj meg így keresni, így kapcsolódni!
Nem muszáj neked a keresztet cipelned, legyen egyszerűbb az utad,
ha valamennyi szabadságot végre el mersz fogadni!


2014. február 19., szerda

Egy őserdei beavatás és hatásai


Az út ami ide vezetett, már régebben elkezdődött, és meggyőződésem, hogy az utóbbi idők terápiás és önismereti szakaszának hatására, egy újabb lépcsőfokhoz értem.
Már így is sokminden változott, új minőségek kezdtek mocorogni bennem, lehetőségek bukkantak fel.


De a lépés nem sikerült, még nem érett be a gyümölcs.
Olyan érzésem volt, hogy a sok új dolog ami vár rám, hasonló a madárkáéhoz akinek életében először kinyitják a kalitka ajtaját.

De nem tudja hogyan kell repülni, nem mer kilépni a nyitott ajtón.
A régi mintáim még nem szokták meg az új lehetőségeket, a tetteim, a hétköznapok, még nem voltak könnyűek és áramlósak.
Valami nagy ragacs a lényemben fogvatartott még.

Aztán egy komolyabb kérdés kapcsán felmerült, hogy nézzük meg a választ más módszerrel is mint eddig.
Erről az ősi szertartásról mindig azt hallottam hogy nincs kerülőút, megkapod azt ami benned van, látni fogod magad tisztán...egy varázslatos szellem megmutatja az utat önmagadhoz, az igazsághoz.

Jelentkeztünk és elmentünk. (Az utazás részleteiről talán majd írok egy könyvet, azaz azt majd máskor :) )

Sokan voltak akik erre az időpontra jelentkeztek, és elég vegyes társaság.
De aznap  már pozitívan álltam mindenhez, mintha már akkor, az  időben vissza tükröződött volna a későbbi energia.
A vezető egyszerű letisztult ember, nem negédes ezo-majom, aki eljátssza hogy mindenkit szeret.
A szertartás előtt böjtöltünk egy napot, és vega étrenden voltunk pár napja.
Már ez is jó volt az energiáimnak.
A program este kezdődött.
Nagyon szép oltár volt a helyiség közepén, és kényelmes falnak támasztott ülőpárnák körbe-körbe.
Elhelyezkedtünk.
Már nagyon éhesek voltunk és bíztam benne hogy a tea után ez el fog múlni.
Miután a vezető fehér ruhába és indiántollakba öltözött, elmondta mire kell figyelni, mi ez a szertartás, és mi a közös szándék ez alkalommal.
Megkérte, hogy ne reagáljunk arra ami van, hagyjuk hogy legyen. És ennyi.
Kiosztották a kis műanyag vödröket ami hányás esetén jól jöhet.


Aztán egyenként kimentünk hozzá, letérdeltünk elé, és egy furcsa port fújt bele valami pipával az orrunkba.Ez volt a snuff.
(A vezetőnk saját maga készítette, 7 különféle gyógynövény keverékéből. )
Amint az orromba fújta, erős tüsszögési ingerem lett de visszatartottam, és könnyes lett a szemem, mintha hagymába haraptam volna..




Mire visszaültem a helyemre, egy erős korona-csakra nyílást tapasztaltam. A fejtetőm bizsergett, húzott, éber lettem és egyensúlyba kerültem. Nagyon felemelő volt a  hatása. Azt mondta ez segít kinyílni nekünk. Hát ezt el is hittem ezek után!
Aztán elkezdte a teát osztani. Ezért is egyenként mentünk ki. Miután megáldotta a kezünkbe adta, és mi megittuk egy hörpintésre. Nem volt annyira rossz íze, mint amire számítottam de jó sem volt. Narancs és citromdarabkák voltak mellé kitéve, ebből lehetett enni, hogy elvegye az ízét.
Aztán leültünk és vártunk. Azt hiszem ekkortájt a vezetőnk még rituális tisztogatást végzett magán, és az eszközökön: a szájába valami alkoholos italt vett azzal finoman köpködte a dolgokat, és ugyanezt füsttel is megtette.
Közben a zenészek elkezdtek játszani. Dob csörgők és kántálás...nagyon jó hangulatot teremtettek.
Még kiszaladtam a wc-re, mert nem tudtam milyen állapotban leszek később, ne ez zavarja meg a folyamatot.
Kb félóra múlva kezdtem érezni hogy valami változik. Kontrasztosabbak lettek a színek.
Aztán hirtelen megszűnt a tér-érzékelésem illetve nem olyan volt mint előtte.
A mélység és a távolság nem volt meghatározható, és valahogy meghittebb lett a terem.
Mintha nem is abban az időben ültem volna ahol az imént.
Tudtam hogy kitágult a tudatom, és egy magasabb dimenzióba kerültem. Ott ahol összeér mindenki és minden.
Ez nem volt ismeretlen számomra. Régebben LSD trippeken már találkoztam ezzel a kitágult állapottal, sőt spirituális gyakorlatokkal, és különböző transzélményeken keresztül is eljutottam ide.
Magamban mosolyogtam kicsit...: "Wellcome Home ..jó újra itt! "
Nyitva akartam hagyni a szemem mert féltem, hogy csukott szemmel álomszerű állapotba kerülök, és nem maradok figyelemben arra, ami történik közben velem. (A vezetőnk is javasolta, hogy próbáljuk nyitva tartani a szemünket amíg lehet)
                                                                                                               
Az oltárt figyeltem a terem közepén.
Sótéglából két kis piramis volt felépítve ami világított, mögötte földből és szép kövekből egy nagy mandala, és azon virágok. Középen egy kristály ami a negatív energiákat hivatott kivezetni az ég felé.



Még rengeteg minden volt ezek körül, amit a résztvevők tettek oda. Színes és harmonikus látvány volt, odavonzotta a szemet.
Egy idő után a piros virágok gyönyörű kínai sárkányfejekké változtak, élénken, ragyogóan emelkedtek ki a térből.

A zenészek és a vezető ismerősebbnek tűnt, úgy éreztem már ültünk így együtt és zenéltünk és énekeltünk már valahol valamikor. Vagy csak ez a pillanat annyira időtlen volt, hogy csak ez létezett, azaz mikor is lett volna más? :)
Aztán nem történt semmi újabb, és kicsit türelmetlen lettem.
Na hol van az a szellem aki majd segít nekem a kérdéseimre választ találni??
Ezek a szép sárkányfejek meg a ragyogó zenészek nekem nem elég. Nem ezért jöttem. Fontos hogy megtaláljam a választ most. Mozi állj! - gondoltam magamban.
A választ szeretném...
Ezzel szép lassan kikerültem a színes látomásból és ezzel a színes térből is.
Még éreztem hogy magasan vagyok de bekapcsolt az analitikus elme és variált.
Akkor elkezdődött a párbeszéd a fejemben. Nem volt sem szellem sem angyalka akivel beszéltem, csak én kattogtam oda-vissza.
"Akkor most erre, vagy arra? Erre ? ...neeeeeem az nem lehet, ezt nem hiszem el. Akkor ez miért ? És ezzel akkor mi lesz?"

Elfáradtam az agyalástól. Mérges voltam magamra, meg mindenkire aki azt mondta, hogy itt megtalálom a választ. Néha becsuktam a szemem, és figyeltem a zenét ami jólesett. Páran hánytak de nekem nem volt erős hányingerem. Ha el is indult, akkor az orromon szippantottam egy mélyet a hasamba és lassan kifújtam. Ezzel meg is szűnt az inger.
Eszembe jutott hogy ami most bennem zajlik, az lehet hogy nem is bennem zajlik...azaz annyira egybe van most folyva itt minden jelenlévőnek a tudata, hogy sokkal jobban bejön mások gondolata is.
Ezek szerint nagy az ellenállás az elmékben. Na de nem véletlenül kerültem pont ebbe a közegbe ezzel a csapattal.
Csak későn jutott eszembe -talán másnap- hogy ilyenkor az LSD -trippeknél mondogatni szoktam, hogy ez nem én vagyok ez nem az én gondolatom(ami szinte az összes gondolatunkra igaz lehet!) és ezzel le tudom állítani az elme kattogást, és ismét egy magasabb szintre tudok kerülni. Na ezt most nem tettem meg, hanem engedtem, hogy most akkor jöjjön ami van. Nyavalygás és ellenállás? Ez van.
Mivel a kérdésemre ez jött válaszként, -ez a hosszas vergődés- úgy értelmeztem, hogy ezek szerint nem jó az irány, a válasz nemleges. Elszomorodtam, és nem voltam megelégedve a válasszal.
Úgy éreztem nem vagyok már elég magasan, hogy tisztán értelmezzem a válaszokat, jeleket.


Ekkortájt szólalt meg a vezetőnk, hogy aki kér még egy pohárral az menjen ki ismét.
Én kimentem.
Ennek gyorsabban megjött a hatása, igaz még az első sem ért teljesen véget.



Na ettől nem volt már agyalás, vitt elég rendesen befelé, el kellett kicsit nyúlnom, és becsuktam a szemem, mert erősen jöttek a vizuális élmények.

A bal oldalamon a párom, jobb oldalon egy fiatal srác zavart be néha a teljes kikapcsolásba, mert ha hozzámértek véletlenül, akkor kizökkentem.
Ennek ellenére ez a rész már elég jól vitt előre.
A dobok és csörgök mintha közvetlenül mellettem szóltak volna, amikor becsuktam a szemem, olyan érzésem volt, hogy a zenészek mellém szaladtak és csak nekem zenéltek! Felém rázták a csörgőket és nekem verték a dobokat. Ez elmondhatatlan jó élmény volt, olyan szépen és tisztán szólt minden olyan erős fizikai hatása volt, hogy láttam ahogy záporoznak rám a hangok finom lágy nyílzáporként ami tisztít.
Nem érte a testemet a sok nyíl, eltűntek mire közvetlen odaértek volna de a hatás az érezhető volt, energetikailag történt valami, mint valami energiazuhany.
A kérdésemet még feltettem egyszer, aztán mikor megint elmefuttatásba lendültem volna, akkor csak annyit mondtam magamban:
Tisztítsd meg Istenem a tudatom, engedd hogy meglássam mit kell majd tennem, gyógyítsd a látásom , gyógyíts, tisztíts...aztán ha ott leszek tudni fogom mit kell lépnem!

Na ezzel megint felerősödtek a zenei élmények. Nagyon élveztem, fürödtem a tapinthatóvá váló élő zenében. Kértem az allergiámra is gyógyítást, mert azért a por itt sem volt elhanyagolható, és éreztem, hogy irritál valamennyire. Erre is felerősödött a csörgők hangjainak esőszerű tisztítása.

Aztán egy zenész szájharmonikázni kezdett egy vidámabb dallamot és én átröppentem Ausztriába a gyönyörű hegyekbe, és láttam a kedves faházakat, a zöld legelőket, a havas hegycsúcsokat és zokogni kezdtem. Olyan vágy ébredt bennem, hogy ott legyek, mintha honvágyam lett volna...Rádöbbentem mennyire imádok ott lenni. Az lenne a helyem, vagy csak ott van a következő feladatom? Mindegy most csak élveztem azt a felszabaduló boldogságot és könnyűséget, amit a zene hatására ez az Ausztriai élmény adott.
Aztán a másik útra -ami kérdésemben szerepelt - így most fájó szívvel gondoltam...mi lesz azzal? Mi dolgom van ott? A következő dalnál aztán a többiek közül páran elkezdtek táncolni.
Később egy gitáros fiú vette át a zenélést, spanyol dalokat játszott, aztán franciákat is ...nekem szólt ez is ;)...mert ez volt a válasz:
Fájdalmas,  szenvedélyesen nosztalgikus érzést váltott ki bennem. Mint aki a régi szerelmét siratja. Jött még pár hasonló dal, aztán egy vidámabb, és ekkor éreztem hogy változik a válasz. Megengedte azt az utat is, de éreztem hogy az más jellegű mint az Ausztriai érzés.
És ekkor egy régi Madonna számot gitározott a srác:
"Beautiful faces, no cares in this world
Where a girl loves a boy, and a boy loves a girl."
 Ezt én akkor úgy értelmeztem, hogy "csodálatos helyek vannak a világon, de nem számít hol vagy, ha a lány szereti a fiút, a fiú meg a lányt."
Hát tudom hogy nem ezt jelenti, de nekem ezt üzente.
Ekkor megint erősen felzokogtam. ...hogy bakkker mekkora szerencse-csomag vagyok...Hát én mindenhol otthon lehetek, mert az Isten megáldott egy Társsal. És ekkor megérintettem mellettem a párom, és nagyon nagyon hálás voltam.
Ezért aztán úgy döntöttem hogy a "hol a helyem" kérdést elengedem, és majd megmutatja magát amikor ott az idő. Na ez a lényeg. Én meg a párom...
Ekkor már kicsit kezdtem magamhoz térni.
Odabújtam a páromhoz. Később elkezdtek a Hang Drum-mal zenélni, és ez eléggé elvitt meditációs állapotba. Azt hiszem el is aludtam ...vagy ilyesmi.

Arra eszméltem, mintha angyali csengettyűk,
finom kis harangok, szélcsengők csilingeltek volna.
A Csakra-harangokkal járt körbe ketten.
Amikor hozzánk értek, és felettünk mozgatták őket, azt hittem beléptünk a mennyországba, és fényes angyalok és tündérek repdesnek körülöttünk, fény és szín, és boldog,
tiszta öröm minden.
Gyermeki ártatlanság vett körbe.
Ekkor megéreztem, hogy lehet még gyerekünk...
Ezt nem tudom honnan vettem, csak tudtam.
A sok tündéri fény-lény, ami színek és érzetek formájában ott vibrált a csengettyűk hatására, mintha valóban pici lelkek lettek volna. A lehetőségek Kánaánja. Nagyon vidám és könnyű érzésekkel lettem tele. Nem tudok ilyen tisztaságot és önfeledt, színes örömöt szavakkal leírni.
Szerintem tényleg ezek lehetnek a tündérek a mesékből! :)

Aztán a vízszentelés következett és lassan befejeződött a szertartás.
Mindenki elpihent a helyén.
2 óra alvás után megkezdődött az ételáldás, és körbevitték az ételt hogy mindenki csipegessen belőle.

Aztán megosztókör következett.
Én elmondtam amire rájöttem, hogy a válasz az Én vagyok.
Tőlem függ minden, nincs okos valaki, aki majd tudja. Az Én döntésem szüli a holnapot.
Megint menekültem a felelősség alól, hogy majd fentről megmondják, mert most itt lent eltévedtem.
De itt is egyvalakivel találkoztam : Önmagammal :) Fent is Én vagyok, sőt mindenki Én vagyok... :D
Hát jó hogy újra találkoztam azzal, akiben megint nem bíztam, de most megveregettem a vállát, és elfogadtam hogy na jó, akkor legyél velem!  Én tudom a választ önmagam számára, és elég a kételkedésből. Nincs extra csoda a teában..hiszen itt is csak a régi ismerőssel találkoztam: Önmagammal! :D
A csoda az benne, hogy megmutatta a hazafelé vezető utat.
Ez is egy út.
Mint sok más is, de a végén mindig ugyanabba a pontba érünk. Mindegyik odavisz. Haza, Önmagunkhoz.
Jó érzés volt. :)
Végre megértettem az elbeszélésekből, hogy miért indult olyan nehezen az este.
Sokan voltak újak, sőt olyanok is akik nem igazán értették, hogyan kell viszonyulni ehhez a szinthez.
Van erre egy tökéletes mondat -sajnos nem az enyém:
Égnek a lámpák, de nincs otthon senki!
Nem mindenki veszi észre a kinyílást, valahogy ...nem fogja az adást, vagy nem tudom. De ilyen esetben, tényleg nincs otthon senki... :)
Ezért is gondolom azt, hogy ez sem való mindeninek. Ahogy egyetlen tudatmódosító sem tömeges használati cikk. Bár ez egy rituális és gyógyító tea és valóban pozitív irányba terelgeti az egyént, ha felfogja egyáltalán és integrálni tudja. De ha nem akkor sincs semmi. Szó szerint semmi sem lesz.

Akik már többször ittak ebből a teából azok közül páran azt mondták, hogy nem is az élmény a legfontosabb, hanem ami azalatt gyógyulás történik, és a következő napokban, hetekben megjelenik változásként.
Hát ezt pár nap után megértettem.
Két nappal később vettem észre hogy friss vagyok és optimista, a kedvem is sokkal emelkedettebb volt. Tele voltam lendülettel. nem fáradtam el ha valamit tenni kellett, mint máskor.
Olyan mintha az életerőm tért volna vissza. Ez aztán hullámzott a rákövetkező napokban de ami megmaradt az az élet-igenlőbb gondolkodás. Máskor hajlamos voltam magam lehúzni. Az elején írtam hogy valami nem engedte, hogy kilépjek az új életbe mert a régi minták a régi nyavalyák még fogtak. Most mintha "lezenélték" volna rólam abban a magas tudatállapotban! :)
Párommal sokat vitáztunk, hogy nem használom a pénzügyi nyilvántartásunkhoz az excell táblát amit készített. Na most elkezdtem használni...és meg is értettem! :D
Fókuszált vagyok a tennivalóimra, nem tolom halogatom, nem esik nehezemre megtenni!
Bár bagatell dolognak hangzik ez valójában nekem maga a csoda! :D
Végre teszek és áramlok! Nem tudom meddig tart ez a lendület de igyekszem nem ragaszkodni és megjegyezni hogy ilyen az amikor jól vagyok.
Ehhez képest könnyű lesz észrevennem, ha a béka segge alá süllyed a rezgésem. Akkor ismét lépni kell.
Sok technika van amivel szinten lehet tartani a jó állapotokat,
nem muszáj elengedni a hullámot!



Ami még érdekes, az az etno-vonala ennek a dolognak.
Szinte kívánom a tiszta ősi zenéket, hangszereket, a népi motívunokat, 
(bármelyik népét) a szakrális hagyományos mintákat magam köré.
Mintha összekapcsolt volna egy régi tudással,  a természeti népek és a föld gyógyító energiájával.
Lehet hogy homályosan fogalmazok, de ha van szelleme ennek a növénynek, akkor az a természet szelleme.
Kíváncsian várom a következő napok történéseit.
Egy biztos: Gyógyultam egy jó nagyot ismét!

Köszönöm! Aho!








2014. február 7., péntek

Találkozás Önmagunkkal




Az élmény az, mint hogyha egy szellem, egy egészen más intelligencia lépne be az embernek a tudatállapotába… néha, mint egy kígyó, néha, mint egy tigris végigszaglássza és nyalogatja az összes szerveimet.

A májamat, a szívemet, a hasamat, a beleimet, mindent.
És utána megmondja, hogy mit kell csinálnom ahhoz, hogy egészséges legyek. És akkor a lelkemet is megvizsgálja, és megmondja, hogy hogy kell élnem, hogy boldog legyek. Nagyon sokat hánynak az emberek, amikor Ayahuasca-t isznak.
És a hányás az egy nagy megkönnyebbülés, mert mindazokat a hazugságokat, amit lenyeltünk, az Ayahuasca segít, hogy kihányjuk.” Feldmár András




"A megfigyelések szerint gyakori, hogy a résztvevôk elôre meghatározott szándékkal érkeznek az ayahuasca-szertartásra: gyógyítás-, útmutatás- és tanításkérés, vagy válasz keresése a résztvevôt foglalkoztató kérdésre. Ezek a szándékok részint meghatározzák az élményben felmerülô tudattartalmakat, részint pedig értelmezési keretet nyújtanak az élmény késôbbi feldolgozásához.
Az ayahuasca esetleges szomatikus függôséget okozó hatására máig semmilyen kutatási eredmény vagy személyes beszámoló nem utal. Az ayahuasca rituális fogyasztása nem hozható öszszefüggésbe a drogfogyasztással járó hagyományos pszichoszociális ártalmakkal .
Az ayahuasca orális elfogyasztása körülbelül fél óra lappangási idô után fokozatosan beálló, intenzív tudatmódosulást idéz elô, ami körülbelül 3-5 óráig tart. Az élmény során radikálisan változhatnak a perceptuális folyamatok, a tér- és idôérzékelés, a realitásról alkotott elképzelések, a kognitív folyamatok és az érzelmi mintázatok. Gyakoriak a lenyûgözô vizuális élmények, az „ayahuascavilág” jellegzetes elemei: a kulturális
antropológia sámáni irodalmából ismert erôállatok, vezetô szellemek, trópusi motívumok, geometriai minták.
Az ayahuasca hatását tekintve a hangsúly azonban sokszor nem a látomásokon van, hanem az élmény közben szerzett intellektuális, pszichés és spirituális belátásokon. Az élmény növelheti az önreflexiót, a belátást, az etikai érzéket és a proszociális viselkedést .

 Különféle pszichés elakadásokra derülhet fény, akár egymást követô több perspektívából is, aminek eredményeképp az átélô rálátást nyerhet hibás viselkedési, gondolkodási vagy kapcsolódási mintáira. A pszichodinamikai tartalmakat kísérheti olyan élmény, miszerint egy felerôsödött belsô morális hovatartás „beolvas” az átélônek, szembesítve ôt hibáival, önáltatásaival, rosszul elhelyezett bántó szavaival, sôt hazugságaival is.
Elfojtott élettörténeti emlékek jöhetnek a felszínre, amelyeknek újraélését az esetek egy részében (megfelelô setting esetén, empatikus és tapasztalt terapeuta jelenlétében) katartikus érzelmi megkönnyebbülés kíséri, a problémamegoldás irányába segítve az átélôt. 
Feltehetôleg az ayahuasca erôs szerotonerg hatása játszhat szerepet abban, hogy a beszámolók szerint általában nem történik (re)traumatizáció és a negatív élmény mintegy „átfordul” pozitívba.
Barbosa és munkatársai 2005-ös kutatásuk során megállapították, hogy a szinkretikus egyházak tagjai között az ayahuasca használata növeli az asszertivitást, az életörömöt és az élettelteliséget. A szintén brazil, serdülôkorúakat célzó vizsgálatban Doering-Silveria azt találta, hogy azok a fiatalok, akik rendszeresen fogyasztanak ayahuascát, kevesebb szorongásos tünetet mutatnak társaiknál, továbbá optimistábbak, magabiztosabbak, kitartóbbak és érzelmileg érettebbek náluk. 
Trichter szerint a személyes beszámolókból ismert meglepôen nagymértékû terápiás hatás abból fakad, hogy az ayahuascaélmény során a pszichés munka egy egészen más szinten zajlik, mint a hagyományos pszichoterápiákban.
Az élmény során lebomlanak és láthatóvá válnak az énvédelmi mechanizmusok, megnyitva az utat az elfojtott pszichés tartalmak elôtt, hogy azok beáramoljanak a tudatba, segítve a résztvevôket megérteni hibás gondolkodási, érzelmi és viselkedési mintáikat. E mintákat okozó traumatizáló élmények érzelmi kioltódása, illetve a gyakran új mintaként megélt, addig ismeretlen érzelmi állapotok és gondolkodási sémák idôleges átélése pedig lehetôséget nyújt a minták késôbbi megváltoztatására.


A pszichoterápiás hatás azonban nem csak az átélt élményen, annak tartalmán, mélységén és minôségén múlik, legalább ugyanekkora mértékben felelôs érte az élmények integrációja, azaz az élmények feldolgozása és az abból levont következtetések átültetése a mindennapokba. Ha egy élmény izolált marad az átélô személy életében, legyen bármennyire is felemelô vagy belátásokkal teli, annak kihatása a személy életére elenyészô marad, így terápiás értéke sem lesz. Az átélt élmény tartalmazhat olyan érzést, miszerint a kívánt pszichés változás már az élmény során megtörténik. Ezek az érzések azonban gyakran illuzórikusak, a valóságban semmilyen változás nem történik.
Szintén reális veszélye van a „spirituális bypass” kialakulásának, azaz annak a jelenségnek, amely szerint emberek ismételt spirituális élményekbe menekülnek, ahelyett, hogy szembenéznének a pszichés problémáikkal és megoldanák azokat, egészségtelen viszonyulást alakítva így ki különféle spirituális tradíciókkal és technikákkal. Valójában ez a szerrel visszaélés, a régi maladaptív pszichés minták új, spirituális köntösbe öltöztetése, amely pszichoterápiás szempontból kifejezetten hátrányos is lehet. Az integrációt legkönnyebben pszichoterápiával és erre megfelelôen képzett szakember igénybevételével lehet segíteni.
A jelenlegi jogi tiltás mellett utólag, az élmény hagyományos pszichoterápiás eszközökkel történô feldolgozásával. Ezt azonban nehezíti, hogy rendkívül kicsi azoknak a szakembereknek a száma, akik otthonosan mozognak az ilyen élmények világában. Így, miközben évrôl évre egyre nô az ayahuascaszertartásokon részt vevô laikus személyek száma, a tudományos kutatások fellendítése mellett 
a szakemberek kiképzése is kritikus fontosságúvá kezd válni.

Az ayahuascáról összegyûlt eddigi ismereteink alapján feltehetôen terápiás potenciálú szerrel állunk szemben, amely trendként terjed a nyugati társadalomban. A jogi korlátozások, a kutatások kis száma és a szakemberek körében tapasztalt információhiány miatt azonban félô, hogy ezek a terápiás lehetôségek kiaknázatlanok maradnak."
A cikk megjelenését a Néprajzi Múzeum támogatta. LAM 2012;22(8–9):499–504.
BOKOR: AZ AYAHUASCA TERÁPIÁS LEHETÔSÉGEI ÉS VESZÉLYEI

Évről évre egyre több nyugati turista keresi fel az Amazonas vidékét azzal a kimondott céllal, hogy ott beavatást nyerjen a “lélek indájához” kapcsolódó szertartásokba. Burroughs leírja az Ayahuasca hatásának három stádiumát: a tisztító hányást (la purga), a bódulat (la chuma, vagy mareación) és a látomások (la pinta) szakaszait. Egyes törzsek szigorú táplálkozási és szexuális diétát követelnek meg az Ayahuasca-szertartás előtt, hogy a méregtelenítő és tisztító hatások jobban kiteljesedjenek. Egyesek azt ajánlják, hogy az Ayahuasca fogyasztása előtt mellőzni kell a tiramin-tartalmú ételek fogyasztását (pl. érett sajt), a kutatások szerint ugyanakkor ezek nem okoznak káros interakciót. Magát a hatást amit a szer az emberre testileg és lelkileg gyakorol nagyon nehéz leírni: gyakorlatilag rendkívüli módon függ a set-től és a settingtől. Az Ayahuasca szertartás során szélsőséges reakciókkal találkozhatunk, van, aki órákig zokog, mások ellenállhatatlan nevetéskényszert éreznek. És ezek még mindig csak a külső szemlélő számára is jelentkező tünetek, az, hogy az elmében milyen folyamatok zajlanak le, arra nem sok alkalmas szavunk van. Ginsberg például az ego-vesztés élményéről számol be .



Az ayahuasca az antropológusok, etnobotanikusok és írók mellett számos zenész számára is inspirációt nyújtott: közéjük tartozik például Sting, aki a Broken Music című könyvében számol be ezzel kapcsolatos élményeiről, vagy Paul Simon, aki a Spirit Voices c. számában örökítette meg a világ számára az Amazonas mélyén szerzett élményeit. (Jim Carrey szintén ezáltal talált Önmagára) És bár sokan újjászületésről vagy gyógyulásról számolnak be az Ayahuascának köszönhetően, az 1971-es ENSZ egyezmény szerint a DMT az I. lista anyagai közé tartozik, amelyeknek nincsen ismert gyógyászati felhasználása. Klinikai kísérletekkel igazolható gyógyászati hatékonyságról valóban nem beszélhetünk, számos kutató szerint azonban az Ayahuasca rendkívül nagy gyógyászati potenciállal rendelkezik a nyugati társadalmak számára – használatának semmi köze nincs a rekreációs drogfogyasztáshoz, sokkal inkább a spirituális önfejlesztéshez. Aki azért fogyaszt ayahuascát, hogy “betépjen” vagy csak “jól érezze magát”, azt csúnya meglepetések érhetik.

"Az ayahuasca látomásokat ad, de nemcsak káprázatos, szép színeket, hanem ezeknek a látomásoknak érzelmi tartalmuk is van. A szertartás résztvevői érzelmileg a gyermekkorukban találják magukat, és kiderül számukra, hogy mitől futnak, mi elől menekülnek a szenvedélybetegségük segítségével. Az ayahuasca azt is meg tudja mutatni nekik, hogy van náluk nagyobb egység, van nagyobb értelem a világban, nem csak az ő kis egójuk.
És ha ezt megtapasztalják, akkor már nem kell menekülniük.
Ahogy itt bemutatom a folyamatot, az természetesen idealizáció, a felébredés zömmel nem egyik pillanatról a másikra történik meg, bár megtörténhet időnként úgy is. Többen mondták már nekem, hogy az ayahuasca olyan, mint 5-10 év pszichoterápia egy éjszaka alatt. Persze amit az ember így belát, megtanul, azt a tudást még integrálni kell az életébe, és ez a nehezebb. Tehát az ayahuasca nem csodaorvosság, nem jelent megoldást mindenki bajára – a pácienseim egy része esetében használható csak, de akkor nagy segítséget nyújt. Orvosilag sokkal nagyobb érdeklődéssel és nyíltabb elmével kéne tanulmányozni.
Gyógyítottam rákosokat és szklerózis multiplexeseket is, az ayahuasca, ami segíthet abban, hogy a páciensek megtalálják saját magukat, és ki tudják fejezni igazi lényüket. Az ilyen kurzus öt napos, az előkészítő szakaszban megállapítjuk, hogy a betegek milyen lelki dolgokat akarnak megtanulni, milyen kérdésekre keresik a választ, mi a szándékuk, majd feldolgozzuk a szer hatása alatt történteket, és segítséget nyújtunk abban, hogy hogyan kell majd a tapasztaltakat integrálni az életükbe.
Akinek semmi betegsége sincs, csak jobban akarja ismerni saját magát, mélyebben akarja élni a spirituális életét, annak is tud segíteni az ayahuasca. Mindazonáltal ez nem recept, nem lehet azt mondani, hogy mindenki használjon ilyen szert, csak az éljen vele, akit ez a konkrét módszer vonz és megtalálja a lehetőségét, hogy biztonságosan és hozzáértő vezetés alatt vegyen részt ilyen szertartásban."
 Dr. Máté Gábor 

"A kolibri élmény: Léteznek élmények különböző mélységgel. Hogy ki hová is megy, mennyire mély az élménye, azt a saját nyitottsága és felkészülése dönti el. A kolibri élmény az, amikor a szem nyitott és csukott állapotban is hasonló képet közvetít többnyire. A fizikális korlátok, falak, körülvevő tér- elemek elvesztik körvonaluk jelentőségét, és a maguk valójában nyílnak meg az adott helyszínen. Mi lehetséges ilyenkor? Helyszín és kronológia határai nélkül mozogni ebben a világban. Részesévé válni a föld fájdalmának, és örömének. Közös tudat által egyesülni közeli, távoli, vagy már meghalt rokonokkal, barátokkal. Sokan a nirvanaként élik meg. .Jellemzően egy komoly utóhatása van egy erős kolibri élménynek: Ez pedig az élet szeretete, a tevékenyebbé válás, és a haláltól való félelem csökkenése, megértése. Sokan neki- neki futnak Ayahuascának és átélnek egy általuk komolynak hitt élményt, és meggyőződésük, hogy ez bizony nincs tovább. Nem találkoztam olyan emberrel eddig, aki egy kolibri után azt volt képes mondani, hogy van ennél nagyobb és szentebb dolog. Ez nem a megivott főzetről szól, mert az csak egy létra, amivel az ember bejut ebbe a tudat állapotba. Ez elérhető mással is, de az Ayára jellemző anyai kedvesség az, ami fel képes tenni a pontot az "i"-re. A bardo (szellemi közeg, amibe az Ayahuascát elfogyasztó ember jut) felépítése kör alakú. A nem kellően precíz és előkészített főzet is be-be visz, de az többnyire a peremvidékre, ahol az egyszerű életformák nyüzsögnek. Ezek azok, amik generálhatnak félelmet. Beljebb jutva középen található a kolibri élmény maga. Fontos tudni, hogy befelé, és kifelé is az ember át kell menjen a szélső szakaszokon. De más emberként megy befelé is, és más emberként jön ki is." http://ayahuascareality.blog.hu/

"Mindkét élményem hihetetlenül erőteljes volt, és átalakította a valóságérzékelésemet. Már réges-rég tudatában voltam, hogy a világ illúzió, de akkor jött néhány komoly részlet.
Két este fogyasztottam ayahuascát, kis pohárka likőr ízű folyadék formájában, és a sötétben hanyatt dőltem matracomon egy kerek, nagy faépületben, az esőerdőben. Körülbelül egy óra elteltével kezdtem belépni a megváltozott tudatállapotba. Először örvénylő színeket és képeket láttam, ahogy becsuktam a szemem, majd egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedtem a tudatosság szintjein, mígnem egyszer csak beléptem a leírhatatlan béke és mennyei öröm állapotába.Ez túl volt a félelmen, kétségen, bűntudaton és megbánáson; túl az időn, sőt még a rezgésen is. Minden mozdulatlan volt, vagy néha mint egy lassú mozgású hullám. Az első alkalommal csak én és Zoé, a segítőm voltunk a szobában. Ahogy az ayahuasca elkezdett hatni, beszélni kezdtem, olyan hangon, amely cseppet sem hasonlított a saját hangomra. A szavakat nem előzte meg gondolat, egyszerűen csak lassan és erőteljesen buktak ki belőlem, legcsekélyebb hozzájárulásom nélkül.
Ezzel kezdtem: "Szeretet vagyok", aztán "Minden én vagyok, és én vagyok a Minden Mindensége, a Végtelen Lehetőség vagyok".
Közben elkezdtem érezni, amint energia kezd kiáramlani a mellkasomból, és betölti a szobát. Az elválasztottság, az ellentétek csupán az általam Mátrixnak nevezett koholt virtuális valóság illúziói. Azonban az illúzió függönyén túl minden Egy.
Nincs én vagy mi, csak egy Végtelen "Én".
Még a virtuális-valóság játékban is minden ugyanaz az Egység, csak az illúzió, az elme nyújtja a megosztottság benyomását. A különbség az önmaga tudatában lévő Egység és az önmagáról elfeledkezett Egység között van. Mostantól az "Egységen" mindig az önmaga tudatában lévő egységet értem, szemben a megosztottság illúziójában vergődővel.
Az ősi indiai Védák egy hasonló történetet mesélnek. Shankara, a VIII. századi hindu misztikus a következőt mondta:

"Brahman (a Végtelen Tudatosság) Maya (az illúzió) tartománya mögött lakozik. Nincsen más."
http://tudatvaltas2012.blogspot.hu/


forások: 
http://drogriporter.hu/ayahuasca
http://www.medicalonline.hu/
http://ayahuascareality.blog.hu/

2013. május 24., péntek

Mondatok amik segíthetnek


Böngésztem Huszti Sanyi oldalát, és rábukkantam egy beszélgetésre.
A téma természetesen az önismeret volt.
A kérdezőket nem idézem, mert a válaszok itt mindent elárulnak,
és elég is arra hogy tüzet csiholjon! :)
Az, hogy mire látunk rá magunkban, hol vannak bújtatások, menekülések, sérülések..stb.
Szeretnék a válaszaiból idézni, mert ezek némelyike lehet,
hogy téged is elvisz egy folyamatba, amiből felismerésed,
egy következő lépésed lehet Önmagadhoz!
Ráadásul hasonló mondatok nekem is nagy változásokat hoztak már az életembe, sőt volt itt is ami szintén önvizsgálatra buzdított, ezért hiszem, hogy másnak is haszna lehet belőlük.

"A veled történő különleges dolgok nem a Te érdemeid.

Az a sok különleges, természetfeletti esemény, amit átélsz, nem a Te képességedet jelzi, hiszen akkor meg tudnád azokat ismételni!
Lehet, hogy ezek jelek arra, hogy mi mindenre lennél képes, ha kiteljesednél.
Az is lehet, hogy ilyen csodák révén juttatja el az Univerzum a maga sugallatát hozzád.
De az is lehet, hogy Te magad akarod ezeket a csodákat,
mert különben egy szánalmas kis senkinek kellene érezned magadat!
Gondolj bele: Ha nem lennének ezek a napi csodák, akkor ugyan mit tudnál felmutatni az életedben? Mit értél el? Mennyi vagy? Mire vagy valójában képes?
Nagyjából semmire és semmit.
Ez az igazság és a napi csodáid csak ennek a ténynek az eltusolását szolgálják.
(...)
Ne áltasd magad azzal, hogy azért van a betegséged és szenvedésed, hogy mások ebből mennyit tanulhassanak!
A Te szenvedésed azért van, mert nem vagy elég tudatos a tanulnivalódhoz és ehhez másnak semmi köze nincs! Nem vagy Te egy újabb Jézuska, aki a saját szenvedésén keresztül tanítja a népet. Csupán egy halandó, kínlódó emberke vagy, akinek ki kellene másznia a saját gödréből!
Ha mindeközben mások tanulnak a látottakból, az az Ő dolguk, de Te tekintsd ezt a véletlen művének!
(...)
A szüleidről való leválást nem kívül kell megtenned, hanem belül, magadban! Például vannak, akik már rég nem élnek a szüleikkel és mégis hihetetlenül kötődnek hozzájuk!
Ha belül engeded el őket megbocsátás és a kötődés megértése által, akkor ez realizálódni fog az életben is, anélkül, hogy tennél érte!
(...)


Fontos! Nem azért húzom így le xy-t, mert rosszat akarok neki. 
Azt szeretném, ha helyére kerülne az önértékelése, ami jelenleg igencsak kusza. Bizonyos dolgokban túlértékeli magát, vagy nagyobb jelentőséget ad egyes értékeknek, míg másokban alig vagy egyáltalán nincs helyes önértékelése.
Ha ez nem így lenne, akkor nem tolulnának az életébe ilyen súlyos problémák!

Ne feledjük: Ha rend van bent, akkor rend van kívül is!

Elismerem xy rendkívüli értékeit és képességeit, akár így látatlanban is. De nem az viszi előre, ha a meglévő pozitívumait tovább dicsérjük, hiszen ezt Ő maga is megteszi nap mint nap!
Ami hiányzik neki, az a negatívumainak a felismerése, belátása és feloldása. Ebben van elmaradva, ez kelti benne a kiegyensúlyozatlanságot és annak tünetét is, a betegségét.

Nem kell minden sorom után odaírnom, hogy ezek nem tévedhetetlen igazságok, kinyilatkoztatások, hanem csak az én véleményeim. Ha Én az Ő helyében lennék, akkor én ezen az úton próbálnám rendbe tenni magamat.
(...)
Nem győzöm elégszer hangoztatni, hogy a szócséplés, az elmélkedés csak arra való, hogy megtaláljuk azt az utat, amit aztán a belső gyakorlatokkal valóban be is járunk. Aki elhagyja a konkrét gyakorlást, az csak fél munkát végzett!
Hízlalja a fejét, de végül nem jut el sehova sem!

Hál Istennek, ezt sikerült belenevelnem a tanfolyamot végzett tanítványaimba, így nekik már természetes, hogy egy lelki beszélgetés után elvonulnak magukba, és teszik a dolgukat.

Ha úgy érzed Te is, akkor szívesen olvasnám a gyakorlásból feljövő felismeréseidet itt az oldalon.
Nyiss mindegyik témának egy blogbejegyzést és oszd meg velünk! Hadd lássák a többiek is, hogy mire lehet jutni a belső gyakorlatok által, milyen problémákat lehet feloldani, amiken előtte csak agyalt az ember hasztalan!"