2015. február 25., szerda

Ahogy megszülettél, úgy élsz!

A fogantatástól a megszületésig tartó időszak
jelentősége a mindennapi életben.
Dobos Andrea Beáta írása.

A négy szakasz történéseinek jelentősége.Most következő leírásunk a transzperszonális pszichológia szempontjából próbálja megközelíteni a lehetséges hatásokat és ártalmakat.
Teszi mindezt annak a reményében, hogy a várandós anyák és párjaik már a fogamzás és a szülés előtt képessé váljanak saját, születéssel kapcsolatos fantáziáik és érzelmi problémáik tudatosítására és így a negatív hatások csökkentésére.
Már a fogantatás körül nagyon sok akadály és program működik a személyekben. Érzelmi gátlások, családi programok, ellenállások akadályozzák a fogantatás kialakulását vagy éppen ellenkezőleg a fogamzásgátlást.
Minden esemény, történés, érzelmi tapasztalat, amit a fogantatástól a születés utáni néhány napban élünk át, megmarad az emberi információs rendszerben. Az általános memória 3-5 éves korban alakul ki, amely az absztrakt gondolkodás verbális szintjét jelenti. A tudat erre a szintre vissza tud emlékezni. Egy sajátos struktúrát hoz létre, amelyben elhelyezi az információkat. Egy probléma azonosítása esetén, amely itt és most alakul, csak vissza kell emlékezni arra a modellre, ami gyerekkorban alakult, és ez segít a probléma azonosításában és feldolgozásában.
A 3 év alatt keletkezett emlékek és élmények azonban nem verbális módon és meghatározott struktúrában, hanem lineárisan megjelenő információként maradnak fent, mintha videó felvételeket látnánk. Regresszív állapotban képesek vagyunk ezt a folyamatot újra átélni, és verbálisan strukturálni, és így a visszacsatolás lehetővé válik. Bizonyos információs blokkok cserélhetővé válnak és új pozitív programok válnak beépíthetővé.
Annak érdekében, hogy könnyebben tudjunk foglalkozni a történtek feldolgozásával, a folyamatot négy szakaszra bonthatjuk.Minden szakaszban beindulnak tudattalan vagy félig tudatos programok. Pl. a szülők döntöttek, hogy fiút szeretnének de lány születik. Ekkor a fogantatástól beindul ez a program, aminek a csecsemő meg akar felelni. Ha a szülők később megváltoztatják a véleményüket, és tudatosan feldolgozzák és átalakítják a generációs programot, akkor van lehetőség arra, hogy a program elindulása elkerülhetővé váljék.
A négy szakasz a következő:
1. szakasz: A fogantatástól a születési görcsökig tartó szakasz
2. szakasz: A születési görcsök időszaka
3. szakasz: A szülőcsatornán való végighaladás
4. szakasz: A gyermek távozása az édesanyától a köldökzsinór elvágásáig
1. szakasz: A fogantatástól a születési görcsökig
Az emberi problémák nagy része ebben a tapasztalati mezőben gyökerezik.
Ezen problémák a következő helyzetekben keletkeznek:
A szülők más nemű gyereket kívánnak, mint amilyen megszületik.Bizonytalanok a szülők abban, hogy tényleg akkor szeretnének gyermeket.
Közömbösség érzés alakul ki a gyermek megszületésével kapcsolatban.Egyáltalán nem kívánták a gyermeket a szülők.
Nézzük meg részletesen a fent felsorolt helyzeteket.
A szülők más nemű gyereket kívánnak, mint amilyen megszületik.
a. Amikor kislány születik, de az apa fiút szeretett volna és az édesanya kislányt.
Ebben az esetben a gyermek már gyerekkorban is fiús viselkedést mutat, pl. fegyverekkel játszik, fiú ruhát szeret hordani és a fiúkkal barátkozik. Jó a kapcsolata a férfias viselkedéssel és a férfiakkal, de egyik férfi sem érez iránta felnőtt korban vonzalmat, csak jó barátságban vannak vele. Gyakran az ilyen problémájú nőknek a partnerkapcsolatukban megszűnik a szexuális kapcsolatuk a férfival, és egyedül élnek. Olyan férfiakkal képesek együtt élni, ahol az anya szerepet várja el tőlük a férjük, vagy felcserélődnek a nemi szerepek.
b. Amikor kislány születik, és az édesapa lányt kívánt, de az anya kisfiút.Ekkor a lánynak szintén jó a kapcsolata a férfiakkal, de az a probléma alakul ki, hogy nem tudja magát azonosítani, mint nő. Gyorsan ismerkedik, de nem tud kapcsolatot fenntartani. Nincs önbizalma, nem hisz a saját szépségében. Gyakran arról panaszkodnak az ilyen típusba tartozó nők, hogy az első szexuális alkalom után a férfiak elhidegülnek tőlük. Nem képesek a nőiességükben és a kapcsolataikban fejlődni, és tipikus áldozataivá válnak a Casanova típusú férfiaknak.
c. Amikor kislány születik, de mindkét szülő fiút szeretett volna.Ekkor gyakran férfias alkat és viselkedés alakul ki. Ezek a személyek felnőttként gyakran homoszexuális útra térnek, és a kapcsolatban az aktív szerepet töltik be. Az ilyen nőkre a férfiak nem kíváncsiak, de ők sem kíváncsiak a férfiakra.
d. Amikor kisfiú születik és az édesanya lányt és az apa fiút szeretett volna.
Ekkor a gyermek már kiskorától a lányos játékokat kedveli, jó a kapcsolata a lányokkal, ilyen szerepekben érzi jól magát. Felnőtt korban viszont a nők a baráti kapcsolaton kívül nem éreznek vonzalmat iránta. A férfi ugyanis tudattalanul az anya elvárásának akar megfelelni. Felvállalja a nőies viselkedést. Férfiakkal tud férfiként viselkedést, de nőkkel inkább a női modelleket alkalmazza. Amikor ezek a férfiak észreveszik, hogy nem vonzzák a nőket, magukba zárkóznak, és pl. elhíznak, gyakran magukra maradnak.
e. Amikor kisfiú születik, és az édesanya fiút akar, az édesapa viszont lányt.
Ekkor sem képes a személy önmagát férfiként azonosítani, és nem képes hosszabb távon fenntartani a partnerkapcsolatát. Gyakran váltogatja partnereit. Ha édesapa az aktívabb a családban, akkor Casanova típusú férfi jön létre, ha az anyja az aktívabb, akkor kihasználják a nők.
f. Amikor mindkét szülő lányt akar és fiú születik. Gyakran homoszexuális úton indul el a serdülő, mivel így jobban ki tudja magát fejezni az életben.
Mikor a szülők bizonytalanságot éreznek a gyermekkel kapcsolatban, bizonytalan modelleket alakít ki a személy önmagával vagy a nemével kapcsolatban.
A szülők gyermekkel szembeni közömbösségének a következménye, hogy a személy önmagával kapcsolatos közömbösséget alakít ki. Nehézzé válik számára a szeretet érzésének átélése, mind az adás, mind a szeretet elfogadásának tekintetében. Többször szomorúság és depresszió érzése alakul ki vagy önmagával, vagy másokkal kapcsolatban.
Amikor egyáltalán nem akarnak gyermeket a szülők, a gyermekben tagadásos ellenállás alakul ki az egész élettel szemben. Egész életében harcol önmagával és a többiekkel.
A szülők gyerekvárással kapcsolatos fantáziáin túl természetesen az is nagyon fontos, hogy a magzat milyen fizikai és lelki tapasztalatokat szerez a méhen belüli állapotban ill. hogy a társadalmi és környezeti tényezők hogyan befolyásolják az anya fizikai és lelki állapotát. Az anya és az apa minden gondolata, szóbeli és cselekvéses viselkedése hat a születendő gyermek testi, lelki, mentális sőt morális viselkedésére. Alapvetően megalapozhatóak a gyermek szokásai és választásai a mindennapok és az ízlés minden területén.
2. szakasz: A születési görcsök
A magzat normál, háborítatlan szülés esetén lehetőséget kap arra, hogy döntést hozzon, hogy meg akar-e születni vagy sem. Ez a lehetőség alapvetően befolyásolja a későbbi döntési képességét is.
A következő problémás helyzetek alakulhatnak ki a születési görcsök időszakában:
Szülei nem várják a csecsemőt és a szülést.Édesapa és édesanya félnek, hogy mi történik a szülés után.Édesanya nem akar szülni, nem akarja elengedni a magzatát. Vagy túl korán akarja megszülni a gyermekét és stimulálja a szülést gyógyszerekkel vagy más módszerekkel.Nincs egybeesés a magzat és az édesanya ritmusa között, az édesanya túl aktív vagy passzív.
Nézzük részletesen a fenti problémákat:
Szülei nem várják a csecsemőt és a szülést.
E problémák hátterében már a fogantatástól kialakuló ellenérzések lapulnak.
A szülők már a fogantatástól nem olyan nemű gyereket várnak, mint aki megszületik, vagy egyáltalán nem várták, közömbösek, vagy túl önzőek, és csak a saját problémájukkal vannak elfoglalva.
Ebben az esetben többször előfordul, hogy a gyermek sem akar megszületni, és császármetszésre lesz szükség.

Amikor császármetszésre kerül sor, ez a helyzet nagyban befolyásolja a gyermek és felnőtt döntési képességét.
Gyakran a későbbi döntési helyzetekben a császármetszéssel született egyének képtelenné válnak a választásra, vagy mindig ellenállnak más ember véleményének.

Akiknek a második szakaszban alakult ki a problémájuk, gyakran rágják a körmeiket, tépik a hajukat, vakarják a bőrüket, vagy a fejüket beverve sértik fel önmagukat.
Felnőttként e döntési bizonytalanságok gyakran megmutatkoznak.
Depresszió, pesszimizmus alakul ki. Nem látnak a problémákból kiutat és megoldási lehetőségeket.

A tapasztalatok újraidézése során átélhetjük az anyák bezártság érzését, ellenállásukat a szüléssel szemben, és érezhetjük, hogy nyomasztó sírás uralkodik rajtuk. A magzat ekkor kicsinek, erőtlennek érzi magát, akire senkinek nincs szüksége.
Édesapa és édesanya félnek, hogy mi történik a szülés után.Amikor a szülők félnek, a csecsemők lemásolják ezeket a félelmeket. Sok problémát élnek át az életben, félnek az anyagi gondoktól, szüléstől, az elhagyástól és egyéb nehézségektől. Kritikus helyzetekben mindig erős félelmet élnek át.
Édesanya nem akar szülni, nem akarja elengedni a magzatát.
Szorongása miatt túl korán akarja megszülni a gyermekét és stimulálja a szülést gyógyszerekkel vagy más módszerekkel.

a. Mikor édesanya túlzottan ragaszkodik a gyermekéhez, azt szeretné, hogy a gyermek örökké a méhében maradjon, ki akarja sajátítani magának a gyermeket. Erős félelem húzódik e mögött, a gyermek halálától. Erős függőség alakul ki a magzatban az anyával szemben, hiszen ő irányítja a sorsát.
b. Amikor az anya sietteti a szülést, a csecsemő úgy érzi, hogy kirúgták a méhből és megint azt éli át, hogy az anya azt csinál vele, amit akar.
Ez is függőséghez vezet, az életben mindkét szituáció azt eredményezi, hogy a gyermek életében a döntéseket az anya hozza, szinte mindig jelen van. Állandó menekülésre és visszatérésre készteti a felnőtt embert.

Nincs egybeesés a magzat és az édesanya ritmusa között, az édesanya túl aktív vagy passzív.
Ellenállást hoz létre a gyermekben és a felnőttben, hogy az anya nem képes a csecsemő ritmusát felvenni, és így az életben állandóan vitatkozni kell az anyával. Folyamatos az ellenállás vele szemben.
A második szakasz nagyon fontos szerepet tölt be a szexualitásban, ugyanis az ezen szakaszban kialakult problémák esetén orgazmusképtelenség jöhet létre. A tudatalattiban olyan gát alakul ki, amely megakadályozza a csúcsélmény kialakulását. Az is előfordul, hogy az egyén teljesen lemond a szexualitásról, és ehhez különböző magyarázatokat talál. Pl. a szexualitás csak a házasság előtt szabad, a családban az anya nem élhet szexuális életet, mert az csak a rossz lányoknak szabad. Ez az elképzelés általában házasságkötés után vagy a szülés után alakul ki.
3. szakasz: A születési csatornából való kijutás
Ebben a helyzetben a csecsemő több tapasztalatot is átélhet. Könnyedén kicsusszanhat, vagy ellenállhat a kijövetelnek. Egymás munkáját segíthetik, vagy ronthatják anya és magzata. Erősíthetik egymás erejét vagy veszíthetnek egymás energiájából. Degradálhatják egymást, vagy képesek lehetnek együtt fejlődni. Nagyon fontos lesz a kreativitás kialakulásában, hogy inkább segítik vagy rontják egymás helyzetét. Ugyanígy ebben a szakaszban alakul ki az anyával és tágabban a külvilággal való együttműködési képesség illetve képtelenség is.
Abban az esetben, ha császármetszés történik, ez a szakasz teljesen kiesik a szülés folyamatából. Ilyenkor a magzat elveszíti azt a lehetőséget, hogy megtapasztalja az anyával való együttműködés lehetőségét és a közösen átélt kapcsolat építő jellegét. Nagyban sérülhet a gyermek realitáshoz való viszonya, így pl. az olyan morális vétség, mint a hazudozás nem okoz a későbbiekben morális problémát, mert nem volt az anya részéről a realitással kapcsolatban visszacsatolás.
4. szakasz: A csecsemő elhagyja az anyát és elvágják a köldökzsinórt.
A siker archetípusává válik ez az esemény. Amikor ez a tapasztalat örömteli, meleg, kellemes, akkor azt az üzenetet hordozza, hogy a sok fáradtságnak és nehézségnek meg van az eredménye. Ahogy a közmondás mondja: „Burokban születetett”, amely azt jelenti, hogy valakinek fájdalom és sérülésmentes volt a születése. Ezeknek az embereknek több szerencséjük van az életben, és könnyen, gyorsan tudják megoldani a problémáikat. Az édesanyával való kapcsolat megmarad, és jó érzéseket kelt mindkettőjükben. Az anyával való kapcsolat jelenti a kapcsolatot az élettel.
Aki császármetszéssel születik, vagy fájdalomcsillapítót kap, elveszíti az érzéseit és a kapcsolatát az anyával, és ebben az esetben az anya is a csecsemővel.

Abban az esetben, ha a harmadik vagy negyedik szakaszban nagy nehézségeket élt át anya és magzata, és utána elviszik a csecsemőt, nagyon erős magányosságérzés alakul ki, nagyon szomorúvá válik a csecsemő, mert az együttérzést és a megnyugtatást nem kapta meg.
Későbbiekben a gondolkodásra is nagymértékben hat ez a tapasztalat. Nem hiszi, hogy hatékonyan tud helyzeteket megoldani. Pesszimisztikus és szkeptikus gondolkodás alakul ki, mindenben a negatív oldalt veszi észre.
A valóságból való meneküléshez vezethet ez a szemlélet, droghasználat, veszélyes sportok, szado-mazo partnerkapcsolatok jellemezhetik az egyént.

A harmadik és negyedik szakasz szintén befolyásolja az orgazmus átélésének képességét. Amikor fájdalom jött létre a szüléskor, akkor a szexualitásban is szükség lesz a fájdalom átélésére és a perverz szexuális élményre.
A harmadik és negyedik szakasz fájdalmas élményének a következménye a későbbi életben való bénultságérzés, amikor a személy nem akar semmit csinálni, mert fél, hogy valami rossz történik.
Napokig tartó alvások jellemzik.
Az ilyen csecsemők sokszor bénultnak tűnnek már a szülőszobában is.

Az a fájdalmas születési élmény, amelyet nem követ pozitív megerősítés, ahhoz is vezethet, hogy bár valaki képes családot alapítani, pénzt keresni, házat szerezni, de ekkor a trauma depressziót, szomorúságot hoz létre, amely lerontja az életben az örömérzést.
Az egyén ekkor önsorsrontó technikákhoz folyamodik, és az élet minden területén a magánélettől a munkájáig sikertelenné teheti a helyzetét.

A következőkben bemutatunk olyan megoldási módokat, amelyek segítségével az átélt élmények, traumák feldolgozhatóvá válnak, a kapott programok kicserélésére és javítására lehetőség nyílik. (Születés-csoport, Újjászületés-légzés stb)


2015. február 9., hétfő

A fű sem ártatlan!

Nem igaz, hogy a marihuána ártatlan szer.
Az alkoholnál valószínüleg tényleg nem rosszabb, és a legalizálása valóban politikai, és gazdasági játszma függvénye. 

DE!
Ettől még ez is egy tudatmódosító szer, egy hangulat és kedélyállapot-változtató anyag, egyebek között...
Valami, amitől jobban vagy, ha amúgy nem lennél jól. 
Azaz, akkor kell, ha magadtól nem nem vagy elég jól.
A kultrális és társadalmi együttléteknél persze szerintem sem vétek ha iszol, vagy ha még illegális is, bizony szívnak emberek a földön füvet. Mert az illegalitás szerintem a legkevésbé akadályoz embereket abban, hogy ezt megtegyék.
De ha otthon is ezt teszed egyedül?
Miért inna bárki is, ha tökéletesen felszabadult és boldog? Ahogy annak lennie kéne.

Miért szívna valaki füvet, ha alapjáraton jól érzi magát a bőrében.
Tehát a tény: Ezekhez az nyúl, aki nincs jól az adott pillanatban, vagy természetes úton nem ér el olyan szinteket az érzékelésében.
Miért nem az a célod, hogy minél inkább TE legyél jól, és ne kelljen ehhez külső szereket használni?
Tudom hogy az életben néha kell külső segítség, ha nagy a káosz, a baj.
De NE EZ LEGYEN A VÉGSŐ MEGOLDÁS!
Tegyél azért, hogy megtaláld az utat a valódi jó állapotokhoz!
Nem a füvet kell megvédeni,  hanem az eredeti állapotodat.
Mert az tökéletes lenne.

Nem az?
Hát akkor hajrá.
Nem elnyomni kell, meg hazudni egy jointtal vagy egy üveg borral rendszeresen, hanem változtatni amiért TE alapból nem tudsz lelazulni, kikapcsolni, boldog lenni.
Csúnya a világ, túlhajszolt az életed?
Bravó, tehát az lenne a megoldás, hogy akkor nyomjuk el valamivel a változtatnivaló helyzeteket?
Jupiii szép az élet, ha van fű a zsebünkben.
Hazugság! ...Ha fű nélkül már nem annak látod a valóságot.
És ezt véded, azaz valójában a cselekvés-képtelenségedet.
Nem a fűvel van a baj, hanem hogy mire használod.
A növény még valóban hasznos is lehetne más formájában.
Sőt!
Nem hiszem, hogy a külső anyaggal történő tudatmódosítás alkalmanként ne tenne jót egy mély beszélgetéshez vagy rálátáshoz, trauma-oldáshoz.
Mint ahogy szerintem sok dolog használható valamire, ami pozitív változást hozhat.
De ez csak az eszköz, és NEM A MEGOLDÁS!
A Megoldás az, ha eljutsz a tiszta szabad állapotokhoz,  már minden anyag nélkül is!!

Pár tény ami nem csak elmélet. Felismersz néhányat?

"
Az éveken át tartó marihuána-használat eredményét leginkább depresszióhoz hasonló állapottal lehetne jellemezni, de itt nem a szomorúság és levertség a domináló elem, hanem az ürességérzés és indítékszegénység. Magyarán: nem csinálnak semmit. Az antidepresszív gyógyszerek valamit segítenek, de az igazi javulás sokszor legalább egy éves szermentesség után érezhető. Lassú, keserves folyamat."
"A szellemi tevékenységet nagymértékben rontja. Ez hasonlít az alkoholos demenciához (elbutuláshoz). Itt is arról van szó, hogy az agyi funkciók visszavonhatatlanul károsodnak: jellemző az érdeklődési terület fokozott beszűkülése, lustaság, egykedvűség."
"A marihuána eltorzítja az ondósejtek szerkezetét. Így még egy kis mennyiségű marihuána is ideiglenes sterilitást (a gyereknemzés képességének elvesztése) okozhat a férfiaknál."

"
A cannabisban található THC akadályozza az idegsejtek működését az agyban, és így káros hatással van az emlékezetre."

"
A heti 1 szívás is már függőséghez vezet és hosszú távon motiválatlanságot, memóriaromlást, teljesítménycsökkenést, spermiumszám fogyást idéz elő."

És nem  is az a legnyagyobb baj, hogy vannak fizikai és pszichés hatásai. Mert van aminek sokkal rosszabb hatásai vannak! (alkohol és  mesterséges vagy szennyezett élelmiszerek is vannak ilyen károsak, ha nem rosszabbak!)

A lényeg, hogy nem az vagy, aki lehetnél, mert elnyomod a problámát, ami változtatásra, fejlődésre késztetne, és mivel egy langyos vizben lebegsz, el is hiszed, hogy jó neked, és a helyeden vagy.
Ébresztő!

Tudom, hogy aki imádja a füvet az most nekiáll kifogásokat találni a mondatokban, az állításokban, és ellenpéldákat felvonultatni. Sőt ilyenkor szokták kiforgatni, hogy hol téved ez az írás. Majd a többi fogyasztóval kezet rázva megnyugtatják magukat, hogy ez itt fent mind hülyeség. Kollektiv áltatásnak hívják.
Rengeteg füvet szívtam nem ismeretlen számomra. És nem légből kaptam amit írtam. Aki hallja megérti.




2014. november 17., hétfő

Egy hétvége margójára


Elvonuláson voltunk. Különleges, szent elvonuláson.
Régóta vágytam a "hazalátogatásra".
Amikor megszűnök én lenni, és felbukkanok a mátrixból egy nagy levegővételre a végtelenbe, az ÉN-be.
Jó, hogy meg is fogalmaztam ezt, mert az este kezdete előtt kicsit viccesen azt mondtam a mellettem ülő régi-új barátunknak, hogy "úgy szeretnék atomjaimra esni, hogy ne a fejemben legyek, csak úgy a semmiben szétáradjak ".
Hát sikerült.
Kérj és megadatik.
Elég hamar megérkezett ez az állapot.
Hirtelen tört be a Végtelen a tudatomba, teketóriázás nélkül dobott be a Tengerbe.
Megszédültem, émelyegtem, aztán egy kiadós hányás után már a testem is elbírta a magaslatokat.
Mikor újra a helyemre indultam már nem egyértelműen a tárgyak formáját láttam, hanem többdimenziós energia-formájukat, ami hasonlított az eredetihez, de nem volt stabil, mintha minden élt volna (és él is) és szebb, és színesebb, ragyogóbb volt. Egy röpke pillanatra arra gondoltam, hogy a közös megegyezés, a kollektív tudat tartja össze a fizikai világot. Ha most akarnám belenyúlhatnék. Nem kézzel, hanem a szándékommal olyanná formálhatok itt bármit, amilyenre akarok. A teremtés közvetlen szintjében vagyok.
Aztán leültem és lótuszülésbe helyezkedtem, mert már többször megtapasztaltam, hogy a magas energiák befogadására és megélésére ez egy tökéletes póz.


Na akkor végleg átléptem a fizikai világot. Becsuktam a szemem.

Nem fraktálokat láttam táncolni a zenére, és csodálatos formákat kibontakozni, hanem én voltam az.
Mindenben benne voltam ami létezik.
Energia voltam.
Teljesség.



Ekkor átvillant a fejemen, hogy amikor megnéztem a Lucy című filmet, mennyire vágytam arra a kitágulásra ami a lányban végbement. Na íme, egy kis kóstoló. Nagyon nagyon hálás voltam ezért az ajándékért, hogy megengedtem magamnak ezt az élményt.
A fraktálok táncából lassan felbukkant egy szemtelen kis forma, a szentség ihletett szívbeli állapotából kicsit kibillentve engem. Felfigyeltem egy társunk hangjára. Nyávogó,  jajgató hang, néha csak elnyújtott magánhangzók. Odanéztem. Furcsán tekergett a helyén.
Tudtam hogy ez a természetes folyamatok egyike az ilyen állapotokban. Nem ijedtem meg és nem is zavart, egyszerűen csak tudomásul vettem. De ott volt, tehát a részem volt. Mint addigra már minden a részem volt.
Tudtam, hogy akkor dolgom is van vele.

Néha átfutott rajtam egy érzet, hogy wc-re kell mennem, vagy ismét hánynom kell, de rájöttem, hogy ezt nem én érzem, hanem egy másik "testem".
A testemben egy olyan tudat volt éber, ami mindent látott és tudott.
Tudtam hogy a jajgató nyávogó lány az én történetem egyik szereplője.
Gyógyulni jöttünk ide, hát megérkezett a gyógyítani való.
Közben azt is tudtam hogy a vezetőnk azon dolgozik, hogy fenntartsa az energiák egyensúlyát. Vezényelt. A zenészünk pedig lélekből kántált. A hangokkal üzve mindent, ami nem idevaló, hívta a magas frekvenciákat a hangszerekkel, a dalok szent szövegével, egész lényével.

Párom mellettem feküdt, az elméje egy időre inkább a pihenésben maradt. De szóltam neki, hogy az ott a másik matracon, az a mi történetünk. Ha akarod most meggyógyíthatjuk. Olyan szinten vagyunk ahol minden feloldható, a választás szintjén vagyunk.
Egy ideig figyeltem ahogy a segítők próbálják nyugtatni a lányt, de tudtam mire van szüksége, az ott az én történetem is, az én sebem.
Nem akartam a vezető helyett dönteni, de a matracom szélére ültem, hogy lássa, részt veszek a történetben, jelen vagyok . Oda is hívott: Ha tudsz segíteni neki, gyere!
Mosolyogva odaültem...igen, tudok.
Nem akarom részletezni kit képviselt a lány számomra, mert az hosszú történet, de a lényeg hogy átöleltem, az ölembe vettem, és simogatni kezdtem az arcát.
A lány valószínű a saját démonjaival küzdött a maga történetében, és az hogy én a saját történetem láttam benne, tulajdonképpen az energiák szempontjából lényegtelen, hiszen ha oldódik valami az mindenkiben végigmegy, mindenkinek a saját sztorijában lesz meg az eredménye. Szóval a lány kiabált, néha kéjesen, néha kétségbeesve, de ezt nem a tudatos szintjén tette.
Ilyenkor az arca is más lett. Nem az ő tekintete nézett rám.
Tudtam hogy akivel most beszélek rajta keresztül, az egy nagyobb erő, és mivel nem akarom misztifikálni, csak annyit mondok, hogy a sérülés, és a tudat kibillent állapota maga a pokol. Hát valahol ott jártunk. De nem féltem. (hogy is félhettem volna mikor mindennel egyben voltam, semmi nem volt, ami árthatott volna, ha minden az én részem)
Mindenki életében a sérülések  és a traumák a paradicsom elvesztését okozták, ezért csak ennek a gyógyulása hozhat vissza mindenkit újra a fénybe. Egyszerűen csak gyógyítjuk a sebeket.
Mikor elindultam a lányka mellé, a zenész éppen azt kántálta, hogy madre..manifesto. Anya, testesülj meg.
Nekem ez volt az üzenet. Mint valami mindenkit befogadó, elfogadó végtelen anya ültem ott. Nem én akartam. Azzá váltam. Tudtam mit képviselek. Egyszerűen egyértelmú volt a kapott szerepem.
És ekkor végre megtehettem azt, amire eddig csak tudatalatt, de nagyon vágytam. Bocsánatot kértem ettől a lénytől, aki megsebzettnek kétségbeesettnek és elhagyottnak érezte magát. Mert éreztem az én felelősségemet, az én részemet az ő fájdalmában.
- Ne haragudj, bocsáss meg nekem, nagyon szeretlek!
Csak ezt mondogattam, és lassan folytak a könnyeim.


Felvillant bennem a Hoponopono, ...nahát ki gondolta volna, most azt csinálom, és magától értetődően, természetesen indult el.
Szinte nem is volt más, amit tenni akartam, mert láttam,
ez az egyetlen kiút ebből a fájdalomból, ha felelősséget vállalunk és szeretjük ezt a részünket.
A szeretet gyógyít.
Tulajdonképpen CSAK a szeretet gyógyít.
A többi tünetkezelés.



A szeretettel feloldozást kapunk mindenkinek, és magunknak, másokon keresztül.
Hatalmas kegyelmet éreztem.
A lány már elcsendesedett, a szemembe nézett, de még mindig nem az ő tekintete volt, hanem azé a lényé, aki benne most a kibillent sérült részeket képviselte. Mindenkiét, és nem csak az én sérülésem sztoriját, mert nincs itt olyan, hogy ez nem az én fájdalmam, hanem az övé. Azt hiszem most éreztem magam valóban felébredve, ahogy rájöttem és átéltem ezt. Tudtam, hogy most gyógyulunk. Sokáig ringattam, simogattam, és teljes együttérzésben voltam vele.
Aztán a lánynak valószínű még volt dolga, mert később ismét eltávolodott a csendből, és kimászott a kezeimből. (megjegyzem másnap reggelre a lány letisztult arccal, mosolyogva köszönte meg, hogy vele voltam, tehát ő sem volt teljesen eltűnve a történetből, sőt újjászületve került ki belőle, ...hát ilyen ez.. :) )
Ekkor visszaültem a helyemre, és a vezető folytatta vele a munkát.
Az éjszaka hátralévő részében élveztem a zenét, a a csörgők és dobok hangját ahogy emelték az energiákat.
Voltak még kisebb nagyobb történések, de a legmélyebb oldásom megtörtént.
Olyan mély seb volt, aminek gyógyulnia kellett, hogy nagyon mélyre kellett szállni érte.
Vagy magasra?
Minél mélyebbre szállunk annál magasabbra jutunk. A kettő ugyanott van. Menny és pokol csupán tudatállapot kérdése.

Egy barátunk is csodálatos belső gyermek sérülést gyógyított magán, és ezért is nagyon hálás voltam, mert tudtam, hogy nekünk is áldás az, ami benne végbement.
Eddig azt hittem, hogy van valami csodálatos szellem, aki dolgozik ilyenkor, akár tudunk róla akár nem, és mi ettől függetlenül vagyunk. Most megértettem, hogy igen van egy csodálatos szellem: MI vagyunk az a szellem.
Az a Tudat ami minket összeköt, amit ha beengedünk, és felébredünk rá, akkor mi válunk azzá a szellemé, aki gyógyít.
Saját magán keresztül mindenkit.
Tisztelet és köszönet minden léleknek aki részt vett benne, és a Végtelen Tiszta Forrásnak a kegyelemért.
Ámen








2014. október 17., péntek

Mi történik a halál után?


Tévedsz, ha a halált úgy képzeled el, mint valami mozit, amelyben lepereg előtted életed filmje.
A halálnak mások a törvényei, mint a földi életnek.
Tehát nem a testi tapasztalataid szerint vagy jelen benne, hanem a test nélküliség, a lelkiséged megélése alapján.



Így kénytelen vagy elvonatkoztatni attól ami életed ideje alatt veled történt, és abban leszel jelen, ami benned történt. Ez azt jelenti, hogy nem az események játszódnak le, nem életed története pereg le előtted, hanem mindazt éled újra, amit lélekben is megéltél a különböző helyzetekben, a kapcsolataidban, a döntéseidben. 
A halál pillanata egyfajta szembesítés. Nem az emlékek felidézéséről szól, így nem az lesz érdekes amit látsz. A régi izgalmas eseményeket, célokat jelentéktelennek fogod érezni. De látni fogod mindazt, ami téged mint lelket vezetett egyik állapotból a másikba. Sajnos az ember a spirituális élményeit is úgy képzeli el, ahogy itt a földön szokta megélni a történéseket. De amikor meghal, kénytelen szembesülni azzal, hogy amivel addig ő önmagát azonosította, amilyenné önmagát megcsinálta az évtizedek folyamán, az nem ő. Az csak egy földi ember. Mivel a földi ember elveszik a halál pillanatában, az maradsz aki valójában mindig is voltál. Nem egy visszaemlékező haldokló, hanem egy lélek által élő lény, akinek minden jelen idejűvé és visszavonhatatlanná válik.

A halált megelőző napokban, és a halált követő napokban is, megváltozik az eltávozó viszonya az őt körülvevő földi világhoz. A történésekhez, az emberekhez, és a saját testéhez sem úgy viszonyul már, ahogy emberként szokott, hanem a benne lévő lélek vizsgál. Bár nekünk embereknek nagyon fontos, hogy szerettünk fizikai testét minél odaadóbb gondossággal lássuk el - hiszen ez kötelességünk -, de a haldokló vagy a frissen elhunyt lélek számára ez nem igazán felfogható. Mert a teste már egyre kevésbé képes számára jelzéseket küldeni, így az ilyen jelzések jelentősége is fokozatosan csökken. Ami igazán fontos, amit igazán lát a lélek, az az a szándék, az a lelki tartalom, ami őt körülveszi, ami őfelé irányul. Emlékezni is már csak érzelmileg tud, és nem a gondolat által. Tehát olyan formában kötődik az itt maradókhoz, hogy azok érzéseit, az őhozzá fűződő lelki kötelékeket, lelki indíttatásokat, az őróla szóló lelki tartalmakat éli át.

A halál éppen ezért nem csak szomorú esemény, hanem egy nagy lehetőség is. Hogy megmutatkozzon mindaz, ami bennünk és köztünk van. Arra a kérdésre, hogy az ember miért éppen akkor hal meg, amikor, és miért nem előbb vagy később, nincs válasz. Mert a szellem számára nincs most, és nincs később. A szellem ugyanis nem időben él, hanem életfeladatokban. És amikor a vállalását teljesítette, vagy attól súlyosan eltér, akkor emelkedik ki a testből törvényszerűen. Isten törvényei és tanításai szerint nem szükséges hogy a lélek magányosnak érezze magát, miután átmegy a láthatatlan világba. Amikor az ember elképzeli a halál utáni létet, azt a magány érzésével azonosítja. Ennek van is alapja, hiszen köztudottan el kell válnia az ember halálakor a léleknek mindattól, ami addig volt, amit addig magáénak mondott, amire addig az érzéseit alapozta. S ezért az ember úgy diagnosztizálja a maga számára a meghalást, mint olyasvalamit, amiben egyedül marad, és önmagára van utalva. Ez egy olyan ősi elképzelés, amelynek kiküszöbölésére már a kezdeti időktől fogva dolgoztak ki módszereket. Például ételt vagy tárgyakat raktak a halott mellé, a kedves állatát eltemették vele, vagy éppen máglyán égették el az özvegyét, esetleg kivégezték a halála okozóját is. Vagy a halálba készülő úgymond magával vitt még néhány embert a pusztulásba hogy azok, hite szerint majd odaát szolgálják.

Mindez azonban az ember tudása a halálról, és inkább a félelmen, mint a spirituális lét ismereteinek fontosságán alapul. Azok a lelkek, akiket médiumok közvetítenek, valójában még nem mentek át a halálon, hiszen nem tudatosult bennük szellemi értelemben, hogy számukra minden ami földi, befejeződött, véget ért. S ezért reakcióik, viselkedésük, megéléseik is részben még emberiek. A Föld közelében lévő lelkek - ha tisztában vannak is a ténnyel hogy ők halottak, mert például lelki szemeikkel látták a saját temetésüket, vagy szembesültek azzal, hogy nem képesek már mozgatni a testüket, hogy hiába szólnak a Földön élőkhöz, valójában még nem szereztek élő tapasztalást arról, hogy ők a halál utáni állapotban élnek. Nem tudják azt ismeretként feldolgozni oly módon, hogy azt önmagukra vonatkoztassák, vagyis átéljék. Tehát az, amit bennük egy médium átél, nem a halál utáni érzése a léleknek, hanem a test elvesztése utáni érzése a léleknek. Az ilyen lélek részben, vagy egészen hiányt, veszteséget, magára maradást, kiközösítettséget él meg mindaddig, míg tovább nem lép. S a halált az ő szellemi tudatával ténylegesen föl nem dolgozza, s eképpen elfogadóvá nem válik más állapotok megélésére. Ez a pszichés jelenség vonatkozik a bolyongó állapotra is, mely lehet szükséges egy adott lélek számára az ő választása alapján, s így lehet az is szükséges neki, hogy Föld-közeli ismeretekre támaszkodjon. Tehát olyan embereket keressen odaát, akik biztonságot jelentenek a számára. Mivel az ő halálukat már elfogadta, az ő haláluk már tudatosult benne, s ez könnyebbé teszi a saját halálának elfogadását is. Ilyen módon segíthet neki egy korábbi szerette, akit életében ismert, de tudja hogy már meghalt, vagy olyan ismerőse, akinek a halálát látta. De segíthet a Földön testben élt léleknek a saját szellemének egy korábbi testöltése is.


/Ha az ember tiszta, nyugodt lelkiállapotban van, akkor halála után meglátja a segítőit, és a fényt követve egy új világba léphet át. Viszont ha az ember lelkében harag, erőszak van, nem látja a segítőit, nem látja a fényt, csak a saját zavart állapotát észleli. Ezt hívják úgy az ezoterikus tanításokban, hogy szürke zóna. A szürke zóna azt az állapotot írja le, amikor valaki negatív lelkiállapotban hal meg, és szürkeség, feketeség, zavarodottság veszi körbe. Ilyenkor a lélek egyedül homályos derengést lát és csak azokkal tud érintkezni, akik ugyanebben a szürke zónában vannak. S ami nagyon érdekes, és az egész köztes létre igaz, hogy mindaz, amit most belső, lelki tartalomnak élünk meg, a köztes létben, halál után mint külső környezet van jelen. Mindaz, ami most a lelkünkben van, a köztes létben szín és forma alakjában körülöttünk jelenik meg. Mindent az „orrunk elé nyomnak”, ami most a saját lelki világunk mélyén zajlik.


Ha valaki szürke zónába kerül, akkor a hátramaradottak részéről az imádkozás, vagy valamelyik halottaskönyv felolvasása nagyon sokat segíthet. Van egy nagyon fontos alapszabály: a köztes létnek az első pár hónapját nagy mértékben befolyásolja az, hogy a hátramaradottak hogyan viszonyulnak az illetőhöz. Ha nem ragaszkodással, hanem szeretettel gondolunk arra, aki meghalt, akkor a szeretetünk segítség számára a köztes létben. De minden olyan neheztelés, meg nem bocsátás, harag, amelyet felé táplálunk, akadályoztató erővé válik. Ezt sok ember ösztönösen érzi, és az a harag, amit valaki esetleg éveken, évtizedeken át táplált magában, szinte magától megszűnik, amikor megtudja, hogy az illető, aki iránt érezte, meghalt.
A másik visszahúzó erő, ha a gyásznak felfokozott formája alakul ki. Ilyen esetben a lélek az optimális 40-50 napnál hosszabb időre is kötődhet a Föld körüli szférához. Ha nagyon nehezen engednek el valakit, aki meghalt, 40-50 nap helyett akár hónapokig vagy évekig itt ragadhat. Olyan is történhet abban az esetben, ha valaki meghal, és erre nem jön rá, hogy szintén itt marad a Föld szférájában, és ugyanúgy hazamegy, vagy elmegy a munkahelyére, mint korábban. Persze azt nem nagyon érti, hogy miért nem válaszolnak neki, amikor ő próbál a többiekkel beszélni. A Ghost című film elég jól bemutatja ezt az állapotot. A film készítői tanulmányozhattak spirituális irodalmat, mert elég szépen visszaadja ez a film azt, ami ilyen esetben történik. forrás : napfenyes.hu/

A Föld-közeli szférákban, a szürke zónában, az alsó világokban megrekedő, illetve innen testesülő szellemek csak Föld-közeli, evilági ismeretekkel rendelkeznek. Az ő számukra az az állapot amelyben vannak, éppen azért keserves, mert megmaradtak azokban az érzéseikben, késztetéseikben, hajlamaikban, amelyekben földi emberként éltek. S így nem képesek tovább élni, s a tisztább világokba eljutni. Ilyenkor sokat számít, hogy a Földön maradt hozzátartozó mennyire köti magához az eltávozni készülő lelket, s mennyire tartja őt vissza. Amikor valakit elveszítünk, aki hosszú ideig közel állt hozzánk, bizony nagyon nehéz őt elengedni, tőle elválni, még akkor is, ha megpróbáltunk felkészülni a halálára. Akit szeretsz, az élő marad a számodra. És ha elég hited van, akkor azt is tudod, hogy ő valóban él tovább, csak máshol. Éppen ezért ilyenkor fokozódik a lelkedben a másvilág iránti nyitottság, mert vágysz a kapcsolat folytatására. És nehéz elfogadni, hogy a kapcsolatnak az a formája, amelyben eddig ezen a Földön együtt voltatok, most véget ért. Ilyenkor gyakran súlyos anyagi teher is nehezedik az itt maradottakra, hiszen valahogy - legalább a hétköznapokban - be kell tölteni azt az űrt, amit a másik hagyott. Mert nem csak a közvetlen lelki, emberi jelenléte hiányzik, hanem sokszor az a gyakorlati segítség is, ami az ő földi munkája révén könnyebbé tette a ti életeteket, a te életedet is. Megértem, hogy keresed magadban annak lehetőségét, hogy újra beszélni tudj azzal, aki eltávozott, hiszen hasonló indíttatásból gyakran fordulnak az emberek halottlátókhoz, vesznek részt úgynevezett asztaltáncoltató szeánszokon, keresve valami rést a két világ között, hogy meggyőződhessenek arról, hogy az ő hozzátartozójuk jól van, jó helyen van. Vagy esetleg megkapják odaátról a saját életük folytatására irányuló tanácsokat. Ha nem akarod hogy csúnyán becsapjanak, és nem akarod hogy magadat is bajba keverve ártsál annak a szerettednek, aki meghalt, vagy akik még körülötted élnek, arra kérlek, döntésedben mérlegeld hogy érdemes-e hinned a könnyen kínálkozó lehetőségeknek, melyek a túlvilág kutatására ösztönöznek.

A lélek a test halála után - különösen ha segíteni szeretne a hozzátartozóknak -, még negyven napig a szerettei körében maradhat. Esetleg küldhet nekik jeleket, szeretetteljes érzéseket, vagy figyelmeztethet, taníthat, ha erre Istentől engedélyt kap. A negyven nap elteltével azonban a tiszta lélek felemelkedik a köztes zónából. Utána már nem mint az általad ismert földi ember, hanem mint lélek szeret téged. És úgy válik el tőled, hogy megőriz a lelke emlékezetében.
/Ebben a 40-50 napban, ameddig optimális esetben halál után itt a Föld-szféra körül megtalálható az elhunyt lelke, szelleme, általában lezajlik a temetési szertartás. És mivel mindenkit izgat a saját temetése, végig is nézi azt. A halál után kitágulnak az ember érzékszervei, az elhunyt belelát az emberek lelkébe, gondolataiba. És nagyon sokszor egy ilyen temetési szertartáson derül ki, hogy kivel milyen volt valójában a viszonya. Életében becsaphatták, félrevezethették őt, de amikor meghal valaki, úgy kiélesednek az érzékszervei, hogy belelát az itt maradottak lelkébe, a gondolataiba, érzéseibe, és látja, hogy melyik emberben ő milyen érzéseket, emlékeket hív elő. Ez sok esetben nem túl kellemes, nagy csalódásokra ad lehetőséget, de ugyanakkor az őszinteség pillanata is. Megtudja az ember - legkésőbb halála után -, hogy kivel milyen volt a kapcsolata.A temetési szertartást tehát látja az elhunyt is, emiatt úgy kellene azt kialakítani, hogy ne csak az itt maradottaknak legyen segítség, hanem számára is. forrás : napfenyes.hu /

Életünk évtizedei alatt rengeteg súrlódás, ütközés történik, különösen a közelünkben élő emberekkel. Emiatt fájdalmat érezhetünk vagy fájdalmat okozhatunk. A halál, bár a legfájdalmasabb esemény, mégis olyan fájdalmat szabadíthat fel a lélekben - abban aki elmegy, és abban aki itt marad -, amely már nem csupán a szenvedés fájdalma, hanem az abból való továbblépés reménye is. A halál idején - bármilyen módon történt, bármilyen módon érint is az elválás -, mindig bűntudat keletkezik az emberben és a haldokló vagy halott lelkében is. Hiszen a halál szembesítés. Vizsgálatra késztet és elválaszt attól ami történt. Vagyis megadja a feloldás, a megbocsátás, a felejtés ajándékát, hogy tiszta lapot kezdhessünk. Nem szükséges hogy az itt maradt hozzátartozó vagy az elhunyt fájó emlékeket őrizgessen megnehezítve a továbbélés útját. Mivel a lélek is tovább él a túlvilágon, és aki a földi életét folytatja, az is tovább él, a lélekben megőrzött információk a másik lélekről olyan örömteli spirituális köteléket jelenthetnek, ami fölemel az elválás miatti bánatból. Bármi történt is, ha az eltávozott megtapasztalta - akár csak utolsó óráiban is - a felé irányuló szeretetet, vagy az, akitől ő elvált, megtapasztalta az ő lelkének felé irányuló bocsánatkérését, szeretetteljes búcsúját, a legjobb ellátást, útravalót kapta amit kaphatott, amikor eltávozott.

Annak, aki kénytelen eltemetni a másikat, már szintén nem annyira a testi dolgok, a testi emberként átélt helyzetek lesznek fontosak, hanem az a lélekben a másikról megtapasztalt szeretetélmény, ami a test elmúlása után is vele marad. A léleknek a lélek világába történő visszatérése egy könnyebb, tisztább életet jelent. Amikor a lélek elfárad a földi munkában, szüksége van arra, hogy elinduljon az ismeretlen felé, új állapotokat találjon, megnyílhasson, kipihenhesse magát. Vagyis új ismeretei újra erővel tölthessék fel. Annak, aki nem követett el nagy spirituális bűnöket önmaga, mások vagy Isten ellen, valóban egyfajta megváltás a halál, amelyben nem téged hagyott el, hanem azokat a kötelékeket, amik eddig mint lelket akadályozták. Mert önmaga megismerése által szabaddá vált.

Amikor az elhunyt megjelenik egy álomban, az nem mindig azt jelenti, hogy ő valóban ott van, a halottak lelke ugyanis viszonylag alacsony százalékban „jár vissza”. Az a tévhit, amely szerint az elhunytak keresik a kapcsolatot földi hozzátartozóikkal éppen azon a téves tapasztaláson alapul, hogy gyakran (pl. álomban) „látjuk” őket, noha ennek a jelenségnek többnyire nincs spirituális tartalma, csupán az elhunythoz való ragaszkodás, az elhunyt EMLÉKE az, ami ilyenkor jelen van – vagyis a visszaemlékező ember a saját emlékeiből hívja elő újra és újra a halott jelenlétét. (Ezt használják fel pl. a halottlátók, amikor a kapcsolatot létre hozni akaró hozzátartozónak az ő személyes lelki tartalmából kivetítik/megjelenítik a már eltávozott személy szellemét, úgy mintha az tényleg ott volna.)

A halál, bármilyen szörnyű is, szükséges velejárója az emberi életnek. Arra a kérdésre, hogy konkrétan mi történik a halál után, vagyis amikor a Földtől, az anyagitól végleg elválik valaki, több száz szellemi közvetítés után azt tudom neked válaszolni, hogy nem tudom. Én ugyanis ebben a világban élek, úgy ahogy te - emberként. Hogy azok akik elválnak végleg, hogyan élnek tovább, emberileg fel nem fogható. Arról csak általános ismeretek vannak - a közbeeső útról, például a fényről, az alagútról, a hangról -, de az általánosítás mindig tévutakhoz vezet és tévtanokat hoz létre. A halál utáni lét nem olyan dolog, amit az ember megismerhet, mert számunkra, emberek számára felfoghatatlan lelki tartalmak is megjelennek a lélekben odaát. Vagyis a végtelenig tágítható érzéseink, átéléseink egyszerűen nem léteznek még itt a Földön a mi számunkra. Ezért nem is alkothatunk képet magunknak róla....

forrás: agnesmedium

2014. augusztus 19., kedd

Bemutatkozom






Klein Lisa
Tanácsadás, Programszervezés, Tréningek
lisa@mosoly.info
Szervezem a programokat, összehozom az embereket, továbbítom az információt.
Megmutatok csodás módszereket, utakat,
amivel közelebb kerülhetsz
a Valódi Lényedhez.
"Amint a Mennyben, úgy a Földön is! " 





Röviden az eddigi pályafutásom:
1971-ben születtem Móron, Fejér megyében. Átlagos kis család, Anyu, Apu, a Húgom, és Én. (Édesanyám 2010-ben eltávozott )
Általános iskola után Pécsre kerültem, a Leőwey Klára Gimnázium német tagozatára, mivel édesapám sváb, természetes volt a német nyelv tanulása.
Pécsen kollégiumban laktam, és megízleltem a szabadságot, a diákévek szépségét, és egy bizonyos szellemiséget kaptam csodálatos tanáraimtól.
Érettségi után idegenvezetést tanultam az Ibusz-nál, szintén Pécsen, mert ragaszkodtam a kedves városhoz, és az önálló élethez. Egyetemre, főiskolára semmi kedvem nem volt jelentkezni, lusta voltam a könyveket magolni, és nem is igazán láttam mi érdekelne valójában. Megismerkedtem első komoly kapcsolatommal, egy rockzenész fiú személyében, így 4 évig maradtam vele, és Péccsel, eközben voltam sörgyári dolgozó, képesítés nélküli óvónő, munkaügyi és pényzügyi előadó, titkárnő, tv-bemondó, bébiszitter, könyvesbolti eladó! :)
Ezután külföldre kerültem az éjszakába, különböző vendéglátóhelyekben dolgoztam, és megéreztem az anyagi szabadság mámorát is.
Elkezdtem felfedezni a bennem rejlő lehetőségeket…
A pénz esélyt adott arra, hogy nagyot merjek álmodni.
Akkor még nem tudtam, hogy a nagy álomhoz nagy változás kell önmagamban is, mert a személyiségem gyökerei bizony sok sérüléstől szenvedtek.

1993-ban jött a pesti éjszakai élet, diszkók, bárok, drogok, alvilági kapcsolatok… Megkaptam a tapasztalatokat innen is. Aztán elegem lett. Sok csalódás, sok padlóra esés. De a kábitószer profán módon azt is megmutatta mi lehetnék, betekintést adott a szellemi világba, felvázolta a tudat működését, beláttam a lényem rejtett bugyraiba, hogy mennyi energia, képesség, tudás rejlik bennem, és én azt mondtam:-Jó, hát akkor legyen. De igazából, tisztán, és ne csak pillanatokra!


(Itt szeretném felhívni a figyelmet, hogy ezek a tapasztalások a drogokkal nem jellemzőek mindenkinél, és vannak erős mellékhatásai is, tehát ne érezze senki kipróbálásra buzdításnak! A veszélyekről és az előadásaimról ezzel kapcsolatban itt olvashattok:  http://mosolystudio.blogspot.hu/2014/08/tudat-es-drog-avagy-meddig-jatsszuk-meg.html )

Ekkor abbahagytam a tudatmódosítás ilyenfajta módját. Lassan új barátaim lettek.
Egyre több könyvet olvastam azoktól, akik kezdetben a szellemi ösztönzést adták: Osho, Müller Péter, Popper Péter, Shakti Gwain, James Redfield, Elisabeth Haich, stb.

1997-ben elindultam ismét külföldre, most már tudatosan kihasználva az éjszaka lehetőségeit az utazásra, a világ megismerésére, de még nem tudtam mit akarok kezdeni az életemmel.

Több országban is jártam: Ausztria, Svájc, Németország, Belgium, Dánia, Ciprus, Olaszország, Izland, Írország, Norvégia, Spanyolország, Horvátország, Mexikó, Karib Szigetek-Guadaloupe, Franciaország.
Közben rengeteg viharos szerelmi kapcsolatot éltem át, különböző országok, kultúrák, emberek jöttek mentek. 



Elkezdtek mélyebben ébresztgetni az élettől kapott kisebb nagyobb pofonok. Érdekes módon ebben az időszakban éreztem magam először igazán szabadnak és boldognak is, és ekkor éreztem hálát az életemért, mert tulajdonképpen azt tettem amit akartam: Ha itthon elfogyott a pénzem, új munkát kerestem egy új országban, aztán másikba repültem. Élveztem hogy nő vagyok, és kötöttségektől teljesen mentes. Fiatalos szárnyalás volt, hatalmas magasságok és mélységek. De hosszútávon műküdő párkapcsolatom nem volt, anyagi egzisztenciám a bőröndömben elfért. Ez aztán el is gondolkoztatott, hogy valami baj van, nem kerek a történet.

Ezért 1999-ben, Mexikóban, csakraterápiára jelentkeztem be Myriam Redondo Acosta-hoz, egy ottani gyógyítóhoz, aki később rámutatott a spirituális utamra, feladatomra. Pár évvel később visszautaztam hozzá, hogy tőle tanuljam az Aroma és Csakraterápiát, valamint a Meditációs Technikákat. A mai napig tartom vele a közben kialakult baráti kapcsolatot.


Ezután Magyarországon, fantasztikus véletlenek sorozata után, Vörös Prakash Ákos lett a mesterem, akinek az első valódi megvilágosodás-élményeimet, spirituális megéléseimet köszönhetem Zen-elonulásain, és terápiás csoportjain.
Megerősítésként az élettől, hogy valójában mi is a feladatom, rövid időre saját mesterem lett a párom.
Ekkor láttam meg az ő tükrében a spirituális utamat, bátorítására elkezdtem jógafoglalkozásokat tartani. Megéreztem azt amire mexikói barátnőm már korábban rámutatott, és mint kiderült a születési képletemben is erősen, határozottan jelen van. Segítenem kell az útkeresőket. Foglakozásaimon áthatottak a tőle tanult módszerek, technikák.
2002-től aztán ismét többször voltam még időszakosan külföldön, hogy a megtalált látomást önmagamról és az életről meg is tudjam valósítani.
Pénzre volt szükségem a különböző tanfolyamokra, amik akkor még úgy tűntek, elengedhetetlenek a kivitelezéshez. Több mesterhez, tanítóhoz kapcsolódtam hosszabb rövidebb ideig, és sok új ismeretre, tapasztalásra tettem szert. NLP, Kineziológia, Enneagram, Transzlégzés technikák, Crowly Tarot, Reiki I-II, Pszichokibernetika, Szociokibernetika.
A Mosoly Stúdió tevékenységeit 2003-ban indítottam el Móron, majd Székesfehérvár, Budapest, Bodajk, és Eisenstadt-Ausztria is helyt adott a foglalkozásoknak. Jóga, Transzlégzés,  és a rendszeres Mosoly-Nap volt a kínálatomban, ahol különböző önismereti és meditációs technikákkal találkozhattak a résztvevők.


 2007 Szeptemberétől szüneteltek a foglalkozások, mert egy újabb hosszú önismereti tréningen vettem részt, ugyanis az életem még mindig nem úgy működött -főleg anyagi területen- ami azt tükrözte volna hogy rendben vagyok. Bár a csoportjaimnak jó visszhangja volt és működtek, anyagilag ez nem mutatkozott meg az életemben, állandó külső nehézségek bukkantak fel, és csapolták le az energiámat. Egyértelmű volt hogy tovább kell mennem az úton, van még min dolgozni. 



Ennek során letettem minden felvett identitást, hogy tisztán lássam mégegyszer:  hol vannak még akadályok magamban, mit is akarok, és mi a dolgom ebben a Földi játékban. 

Ekkor a tevékenységeimet átadtam annak, aki a csoportból erre affinitást és elkötelezettséget mutattott. Ő  Husonyicza Gábor, aki  lelkesen és hatékonyan továbbfejlesztette, képezte magát ezeken, valamint újabb területeken is. Gábor a mai napig megtalálható Móron, illetve mára más városokban is. Én eközben immár másodszor, még határozottabban megtaláltam a feladatomat. Megerősödtem abban, hogy jó volt az irány, de kisebb módosításokat tettem a pályán. Az életem anyagi oldala is javult. Így 2009-ben női-csoportokat indítottam, drogprevenciós és önismereti előadásokat tartottam, már nem csak Móron, hanem országszerte különböző helyszíneken. Egyik kedvenc tevékenységemmé vált az Egész-ség napok szervezése is, ahol a már bizonyított, hiteles előadók, gyógyítók, trénerek és módszerek, egészséges életmóddal kapcsolatos dolgok mutatkozhatnak be. 2013-ban Kotroczó Anikónál elvégeztem a Kismama és Baba-Mama jógaoktatói képzést, valamint így közelebb kerültem a Dúlasághoz is. Valamelyest módosult az utam a női energiák irányába, az anyaság csodájára. Kötelességemnek tartom minden nőnek a kezébe adni az ős tudást, a legnagyobb feladatuk természetes és spirituális megélését. A Drogprevenciós tanácsadásaimon egyéni tapasztalataimból tanulva tudok kiutat mutatni, és egyéb elakadásokkal is kereshetnek azok, akiknek mélyebb beszélgetésre van szükségük.

Nem tartok egyetlen technikát és tanítót sem kizárólagosnak, mindig az a legjobb, aki és ami segít, hogy haladni tudjak, és ha már nem visz tovább mert másra van szükség a következő lépcsőhöz, akkor elengedem, hogy megjelenhessen a következő.  Tudom, hogy ha kitartok az úton, a végső mester is megérkezik: A Felébredett Önmagam!
Ha megkérdeznék, hogy a sok tanulás és tréning milyen változást hozott az életembe, akkor először a párkapcsolati területen bekövetkezett gyógyulást tudom felmutatni, azaz a társam, férjem megérkezését, aki most már 9 éve velem van. (Előtte majdnem 15 évig "szenvedtem" a sok nem működő kapcsolattól.)
Sikernek könyvelhetem még el a krízisek gyorsabb lefolyását is az életemben!

Párommal, aki valóban egy tudatos munka végeredményeként került az életembe, igyekszünk őszinték maradni önmagunkhoz, és a másikhoz, és ebben támogatjuk egymást.
Ha kell orvosoljuk az éppen felmerülő élethelyzetek traumáit, vagy a kitűzött céljaink elérését segítjük önmagunk folyamatos "karbantartásával" a már ismert, és akár újabb módszerekkel is. 


Sok tanítóval technikával és irányzattal találkoztam, így másoknak főleg abban tudok segíteni, hogy mivel kezdjék, kihez forduljanak az ő problémájukkal, így a kerülőutakat lerövidítve célirányosan haladhassanak a saját útjaikon.
Az Önismerethez elsősorban DÖNTÉS, ELSZÁNTSÁG és ŐSZINTESÉG kell, a többi megérkezik hozzá!

Szeretettel: Lisa :)

2014. augusztus 14., csütörtök

Tudat és Drog ...avagy, meddig játsszuk még a szerencsétlent?

" Egyes reprezentatív vizsgálatok szerint a fiatalkorúak 43%-a kipróbálta már a drogot.
Ez a tendencia megdöbbentően növekszik.
Az adatgyűjtések szerint egyetlen, drogot próbált fiatal átlagosan öt másik fiatalnak ad "szert", hogy próbálja ki, illetve tizenkét fiatalnak tart élménybeszámolót, pozitívan értékelve a "szer" hatását.

Becslések szerint a világon több mint ötvenmillió ember fogyaszt valamilyen drogot."

Ismerőseim küzöl többen tudják, -nem csináltam titkot belőle- hogy 1993 körül volt egy életszakaszom, amikor nem nélkülöztem a drogokat az életemből, mondjuk úgy hogy  "ezt is kipróbáltam".
Szerencsémre valami folytán nekem segített ráébredni Önmagamra, tanított (sokféleképpen) és arra is rávezetett, hogy hagyjam abba...Ugye milyen profán?
De sajnos nem ez a jellemző! Ráadásul sokan nem tudják, hogy  van más, természetesebb út is a magas ttudatállapotokhoz, energiaszintekhez.

Később elhatároztam hogy megjárom ezt a másik  utat: Jöttek a spirituális megtapasztalások, különböző tréningek, iskolák, terápiák, és ezek folytán rájöttem, hogy bizony annak ellenére, hogy elméletben segített a drog, gyakorlatban nagyon sokmindent kellett megtanulnom, és főként megtennem, hogy utolérjem azt, ami a fejemben már "megvolt".
Kb tíz évembe tellett a magam után szaladás, és persze még mindig lehet fejlődni, de már a nyakamon van a fejem, és nem húsz méterrel a testem felett, valahol a lila ködben. (Ami klassz hely, de ha ott maradsz...)

A drogoknak összetett, és abszolút egyénfüggő hatásai vannak. Mindenkinél más!!

Ezért nem lehet sajnos a rendőrségi drogprevenciókat igazán komolyan venni, mert átlagot próbálnak bemutatni egy abszolút széles skálán mozgó tartományból.
Nem ad tiszta képet.
Megfélemlítéssel nem lehet a drogprevenciót hatékonyan alkalmazni.
Elhatároztam hogy sokéves tapasztalataim, és az ezt követő tanulmányaim összegzéséből szeretnék kellően tiszta, elfogulatlan képet adni szülőknek, gyerekeknek,  felhasználóknak, vagy egyszerű érdeklődőknek.

 Minden szempontból megvilágítom a drogos állapotot, testi, lelki, szellemi szintű hatásokat, a velejáró kockázatot és más szerekkel való kölcsönhatását.


Szeretném ha a tisztánlátás és a megértés, nem pedig a félelemkeltés motiválná az egyéneket arra, hogy tegyék le a szereket.
Ha végre tisztán látsz, rájössz, hogy te elhitted, hogy nem vagy képes arra, amit droggal átélsz.
Engedd meg, hogy megtapasztald, hogy ez nem igaz! Ne legyél továbbra is az a szerencsétlen, akinek csak a drog adhat valami plusszt az életébe!


Az előadások témája olyan szempontból is képet ad, hogy a mai politikai és gazdasági játszmázásban hogyan lett valami legális illetve illegális. Vannak ugyanis gyógyszerek amik lekörözik egyes disco-drogok káros hatását, mégis felírják a pácienseknek! (nem beszélve az alkoholról)
Miért is? És akkor ki drogos? Tulajdonképpen majdnem mindenki(!) használ valamit, amivel a hangulatát stimulálja. Nem is ez a baj. Hanem amikor a szer átveszi az irányítást, amikor a szervezet már nem képes fenntartani az egyensúlyt, amikor eltűnik az egészséges élet egy illuzórikus álomvilágban...Amikor már elhitted, hogy te nem vagy elég jó!"
Bizalomal forduljatok felém minden kérdésetekkel!
Előadások havonta egyszer vannak, általában hétvégén: Figyeld a hirdetéseket!
A terápiákat munkatársakkal együtt végzem. Egyéni beszélgetésre bármikor jelentkezhetsz, időpontegyeztetéssel.
Szeretettel: Lisa

elérhetőség: lisa@mosoly.info

2014. március 31., hétfő

A valódi gyógyulás a mintából táplálkozik

Először is szeretnék egy idézetet megosztani ami inspirált a bejegyzés megírására:
"A spirituális, ezoterikus vagy életvezetési tanítónak valóban nem kell szeplőtelennek lenni, hogy egy rendszert átadjon úgy, hogy a tanítvány azt használni tudja.
DE eredményeket fel kell mutatnia azon a téren, amiről tanít!
Legalább pár lépéssel a tanítvány előtt kell járnia abban a témában.
Tehát ha jó tanítót akarsz, ne azt nézd tökéletes-e, elég ha a tanulni vágyott témában elért eredményei arról tanúskodnak, hogy jól halad az úton, amiről beszél!
A mester az más, ő egy az egyben azt éli már amit tanít, élete is a tanítás maga.
Ezt tartsd szem előtt, ha valamilyen csoporthoz vagy tanítóhoz csatlakozol.
Igenis figyeld meg a hétköznapi embert, ha tanulni szeretnél tőle,
és ne a hangzatos reklámokra hallgass!
Nem csak a gyermek másol öntudatlanul,
hanem a felnőtt is, és nem azt amiről beszélnek neki,
hanem a példát amit lát!
Furcsa lenne, ha egy folyamatosan párkapcsolati problémákkal küszködő nőhöz mennél párkapcsolati tréningre, vagy egy adósságokban úszó ember tanítana a sikeres befektetésekről, ugye?
Na hát erről beszélek. Figyelj a jelekre! " (Neela Cavegn)

Annak idején volt egy kedves kineziológia oktatóm, aki az oldások tanítása közben azt mondta:
- Nem az a fontos hogy a terapeuta milyen eszközzel nyúl hozzád, mert az csak talán egy tizede a dolognak, a lényeg a két tudatalatti találkozása kapcsolódása eközben. Ha annak, aki az oldást végzi, van már pozitív tapasztalata, amit közvetlen átélt, vagy eredménye, amit elért az életben, az tud benned is változást, gyógyulást elindítani.
Nehezebb egy férfinek a női problémákat gyógyítani például, de nem lehetetlen, mert a közös forráshoz is lehet kapcsolódni ilyenkor - amiben minden információ és minta megvan - de az első és gyorsabb "csere és átadás" az mindig a két jelenlévő személy között történik! 


Ha tanítóhoz mész hosszútávú folyamatra, nagyon nézd meg mit szeretnél elsőkézből átvenni tőle, mert a minta először a személyes anyagból másolódik. Tovább tart a változás, tisztulás, ha még az ő fel nem dolgozott hozadékait is átveszed közben. Nincsenek véletlen találkozások természetesen, ezért mondják hogy a tanító is tanuló, és bizony ilyenkor valóban így is van.
A tanulóival együtt pucolgatják láthatatlan szinteken egymást. A kérdés, hogy mennyire vagy célirányos, és szeretnél kisebb köröket futni.
Légy következetes!
Ha szeretnél anyagilag fejlődni sikeresebb lenni, akkor nem árt, ha olyasvalakivel kapcsolódsz, aki már elért üzleti sikereket is, és nem csak egy területen!  A bőségre nyitott ember ugyanis mindenhol bőséget tud teremteni.
Ezért nem mennék el olyan jógaoktatóhoz sem, akinek nem látok az oldalán egy rövid bemutatkozást, vagy legalább nem ismerem őt már személyesen,
így tudom, hogy milyen az élete körvonalakban.
Még egyszer: nem kell, hogy tökéletes legyen!
Úgyis olyannal akadnánk össze, aki vagy tükröt tart elénk
(elnyomott sérüléseinket gyakran csak így vesszük észre - feltéve, ha látunk nem csak nézünk...!) , vagy mintát!
Válassz tudatosan jó mintákat!
Feltéve persze, ha már elég jól ismered a sérüléseidet,  a dolgozni-valóidat!
Akkor tudhatod ugyanis, hogy mi a cél, mi az amit el kell érned, fel kell oldanod!
Mert a jóga is összekapcsolja az embereket, a nagy közösben átmegy minden tapasztalás.
 (sőt minden közös tevékenység hosszútávon, de ez már a karma témája is, maradjunk ezen a területen)
A mestereknél pedig pláne ez a helyzet:


"A mesterek nem tanítják az igazságot; az igazságot nem lehet tanítani.
Az igazságot csak átadni lehet, és ez túl van minden szentíráson,
minden szón. Ez egy közvetlen átadás, egy transzmisszió;
a mester energiája energiát gerjeszt benned. Ez egyfajta szinkronicitás..."
(OSHO) 

Nem csak a mester adja át a mintáit! Ez van.
Mindenki akire kinyílsz, akivel mélyebb kapcsolatba kerülsz, és van felületed arra a tapasztalásra.
Ezért mondják, hogy a valódi emberismeret a szíven keresztül történik.
Belül fogod megtapasztalni a másikat, ott, ahol végtelenül több információ mehet át, mint amennyit egy beszélgetéskor te meghallasz a másikról.
Nem az lesz a fontos amit mond, hanem a benyomásod. Ha tényleg nyitva, szívvel vagy jelen, és figyelsz közben magadra ! Amit érzel,  az a másik veled kapcsolatos energiája, és nem az amit mond!
Az csak a felszín! ;)
Tanulj meg így keresni, így kapcsolódni!
Nem muszáj neked a keresztet cipelned, legyen egyszerűbb az utad,
ha valamennyi szabadságot végre el mersz fogadni!